Az anyaság… mindenki valami borzasztó nehéz kihívásnak veszi… Pedig sokszor olyan mulatságos. Mármár kabaré…Vagy inkább tragikomédia. Itt ez a szó egészen új értelmet nyer.
Egy hely, ahol csak tökéletes anyák vannak. Meg én.
Gyakran összejövünk a Mamikkal itt a játszin, nekünk ez a Grund…Az egyetlen hely ahol a gyerek képes a homokot órákig csendben túrni. Mi pedig beszélgetünk, különböző korabeli sajátosságokról, oltásokról…
Majd a kedvenc témám: “nekem ilyet nem csinált, vagy csinál a gyerekem.” Vannak dolgok amik cikik, vagy ha megfeszítenek se mondod el, nem árulod el hogy volt amikor "rossz anya" voltál, vagy a gyerkőc csinált valami butaságot. Én elég laza vagyok, ami a szívemen a számon és nem titkolom ha hibázok…Én mit tettem, vagy ők. Három gyerek esetében rengeteg dolog történt.
A “rossz gyerek”, és a “rossz anya” nem itt kezdődik!
Az egyik anyuka mondja a popsikrémet: ő mindent biztonságos helyre tesz, nem kenegeti a gyerek. Erre én máris rákontrázok, ó az enyémek mindent kentek, Sudocrémmel magukat, a kanapét és egymást is, rúzzsal úgy kikenték magukat hogy két napig nem jött le, oviba is, bevásárolni is úgy mentünk, hogy Levente úgy nézett ki mint Joker…Vagy amikor Panna kihúzta a szemöldökét alkoholos filccel jó vastagon…
Az élet nem áll meg..
Mesélek és sápad is mindenki. A másik anyuka mondja, mi csak lemosható filcet tartunk otthon, nem firkálnak a falra… Erre én: egyszer Panna karon fogta a Levit és zsírkrétával 1méter 10 centi magasan és 80centi szélesen kiszínezték a gyerekszoba falát….hol voltam? Robival tanultam a konyhában…
Nem is kell több példát hozniuk, mesélem magamtól, amikor főztem és elöl felejtettem a lisztet, nekiálltam porszívóval végig suhanni a házon, már az utolsó percek voltak hogy végezzek, ömlött rólam a víz, mikor rohant Robi hogy Panna meg a Levi hóeséseset játszanak a konyhában és fetrengenek a lisztben. Életem egyik legmegsemmisítőbb élménye volt. Minden csupa liszt volt plafontól a padlóig a srácokat alig találtam a fehérségben…
Vagy amikor elszenderedtem a nappaliban, takarítás, főzés, mosás után, és megint csak Robi szól hogy a Levi és Panna kibelezték a 120 literes babzsákfotelt, ami apró hungarocell golyókkal van töltve... Nos ezeknek – mint kiderült – az a különlegessége hogy nem tudod seperni mert elszáll a seprű elől. Porszívózni persze nem porszívózhatod mert belehal a gép.
Hatásszünet… újabb téma.Tűnt már el a gyereked a strandon? Na ná. Robika kétszer is… egyszer vonultunk 5-en homokozó játékokat venni a parti boltba a zsúfolt járdán. Robi Panna Levi én és Apa majd odaérve mindenki berohant kivéve Robi a ki tovább ment egyenesen. Mindenki hallotta a "Megjöttünk " felkiáltást, kivéve Robit akit sodort a tömeg…Bent a boltban hamar feltünt kirohantunk már hozták vissza sírva… Következő évben a kedvenc strandunkon iszonyú tömeg volt, nem fértünk oda a gyerekeknek kialakított parthoz, így messzebb telepedtünk le, amikor Robi szólt hogy térdig belemegy a vízbe... előre szaladt, nem várt meg. Mi azt gondoltuk itt mellettünk a lépcsőnél, ő meg úgy gondolta, a gyerek részre igyekszik, ami legalább 100 méterrel és 1000 emberrel arrébb volt..Pár perc múlva hiába nézelődtünk nem láttuk, futkosni kezdtünk, majd rohanni, majd ordítani, már láttunk mindent képzeletben. Életem leghosszabb 10 perce volt, egyszer csak jött szembe hogy egyedül nem olyan jó ott…. Iszonyú volt. Megszidtam, miközben bőgve öleltem… Következő strandolásnál a bejáratnál alkoholos filccel a hátukra írtuk nevüket telefonszámunkat, majd következő nyáron már kevésbé tömött strandokra jártunk.
Anya születik...
Egyébként Robikát, mint első gyereket minden apró semmiségért ügyeletre vittük, Pannát már kevesebbet, Levivel kétszer ha voltunk. Az első gyermekünk egy angyal, a középső maga az "Egyszem kislány", a harmadik gyerkőc meg "a kicsi", az ördögi kisfiú. A néhány példa elenyésző a sokból amik történtek, rengeteg kínos és vicces dolog történt, amivel nincs semmi gond. Tudjátok mi történt?
Anyát neveltek belőlem.
A gyerekek feszegetik a határokat, vakmerőek és kíváncsiak. Ott kell lenni, ezeket a dolgokat megkell élni, nekik is és nekünk is. Bosszantó, sokszor ijesztő események, amiken később nevetsz. Miért kéne titkolni, előadni hogy milyen "minta anyák" vagyunk a mi gyerekünk nem csinál rosszat… Ami nem is rossz dolog… Csak szép lassan emberré lesz, hibák és tapasztalatok útján, és mi azért kellünk, hogy ha szükséges, elmondjuk nekik mi a jó és mi nem az.
