Hogyan lesz egy gyerekből tudós? - Interjú egy mikrobiológussal

Mindig is érdekelt, hogyan lesz egy gyerekből tudós? Mi kell ahhoz a tehetségen, a szorgalmon kívül? Ezért megkerestem PhD, dr. Gaal Tamást, hogy meséljen a gyermekkoráról, magáról, és a tudományos pályáról. Vajon az én elképzeléseim helytállóak-e. Mikor olvassátok ezt a blogcikket, ti is tapasztaljátok majd, hogy végtelen szerénységgel, és egyszerűséggel beszél az életéről, pedig szakmai körökben világszerte elismert professzor.

- Így használod a neved?!

-  Csak egyszerűen  Gaal Tamás. A vejem, akkor már 9-10 éve vejem volt, egyszer meglepődött, hogy egy másik tanszékről két egyetemista köszönő képeslapot küldött amelyen Dear Dr Gaal-nak címezett. Miutan tisztáztuk, hogy igen, nekem olyanom (dr) is van, a volt feleségem Magdi is bemutatkozott, hogy ha már szóba jött, hogy ő is dr. PhD...  Nem használjuk. Azaz mostanában már néha igen. Én inkább arra vagyok büszke, ha van egy jó ötletem, meglátasom... Jelenleg a Wisconsini egyetemen vagyok professzor. Senior scientist, emeritus.

- Ezt tudom igazolni, hiszen mi már régóta ismerősök vagyunk, és facebookon szoktam látni, mikor egy-egy tudományos kérdésben véleményt nyilvánítasz. Eleinte nem értettem, miért nem közlöd az elején a vitapartnereiddel, hogy "apropó, nekem van ebből egy tudományos fokozatom" de aztán rájöttem, hogy neked van igazad, hiszen "Egy általad tekintélynek tartott személy véleménye önmagában nem bizonyíték egy állítás helyessége vagy helytelensége mellett, nem utolsó sorban azért, mert az elismert személy vagy szervezet is tévedhet: alakíthat ki álláspontot téves vagy hiányos adatok alapján ill. helytelen következtetések mentén." így a tekintélyre való hivatkozás pusztán egy érvelési hiba. Az idézet egyébként A te érvelési hibád oldalról származik.

A biológia egy gyerek szemével

Mikor kezdett érdekelni a biológia?

Nem tudom. Úgy értem, hogy mi az a biológia, egy gyerek számára? Ameddig vissza tudok emlékezni, érdekeltek, vonzottak a rovarok, a virágok... 10 éves lehettem, amikor találtunk egy döglött patkányt és kés híján üvegcserepekkel felboncoltuk... (ma nem nyúlnék hozzá gumikesztyű és maszk nélkül.)

Tehetséges gyermek, vagy átlagos

- A szüleid mikor vették észre, hogy okosabb, vagy tehetségesebb vagy mint a többi gyermek?

- Nem gondolom, hogy okosabb vagy tehetségesebb lettem volna... mindig nagyon magasra tették a lécet, de emlékszem, hogy előfordult, hogy anyuka írta meg a házi feladatomat, és lebuktunk, mert anyuka sokkal szebben irt, mint én. Általános iskolában nem volt "menő" jó tanulónak lenni (tudod, Újpest, Attila utca).

- Ebből én azt szűröm le, hogy a szülői attitűd nálatok az volt, hogy magasak az elvárások, megköveteljük az eredményeket, de ott vagyunk, és segítünk, ha kell. Jól érzékelem?

- Igen, ez jó megfogalmazás.

Kapcsolat a szülőkkel

- Hogy emlékszel, játszottak veled, vagy inkább tanítottak, vagy a közös természetjárás fordított a körülöttünk lévő világ megismerése felé?

- Hagyták, hogy azt csináljak, amit akarok és támogattak, mindig sok könyvet kaptam, és jó könyveket... Igen, jártunk kirandulni, apuka tudta néhény növénynek a latin nevét is (máig emlékszem azokra a nevekre.)

- Segítettek az iskolai felkészülésben?

- Igen, még a leckémet is megírta anyuka  És kikérdezték...

- Tanultak veled otthon?

-Igen, anyuka (érdekes, hogy ő az aki "csak" középiskolát végzett, apuka doktor, kandidatus stb, tőle kevesebbet tanultam, azt hiszem... persze sokat vitt magával "kiszállásokra", napokra is, abban az időben még a szolgálati autót hivatásos sofőr vezette...

- Szigorúak voltak, magasak voltak a követelményeik, elvárásaik, vagy inkább belső késztetést éreztél a tanulásra?

- Nagyon szigorúak. Én meg lusta. Azután gimiben már elvi kérdes volt számomra, hogy én vagyok a legjobb és leggyorsabb... fizikából soha nem feleltettek, mert a gyors válaszaimmal több ötöst gyűjtöttem, mint ahány jegyük a többieknek volt...

Ja igen! Imre jobb volt, csak ő szerény, amikor én jelentkeztem, hogy megoldottam a példát, akkor elém tolta, hogy ő már percek óta kész van vele...

- Az ő elismerésük számított inkább, vagy magadnak akartál bizonyítani?

- Nem tudom, fokozatosan alakult ki.

- Szerintem itt most sok szülő, többek között én is fellélegeztem, mivel valahogy bennem mindig az a kép élt, hogy egy tudós, kutató, sikeres ember csakis szorgalmas, kitünő tanulóból válhat, de ezek szerint te is olyan voltál mint a többi kisgyermek.

Kutatás

- Mik a főbb kutatási területeid? Mi volt a célja ezeknek a kutatásoknak? Van olyan szabadalom ami a nevedhez fűződik?

- Alapkutatás, azaz kíváncsiság, megérteni, hogy milyen, hogyan működik, mi van benne (ahogy a patkány is régen). Konkrétan a gének működése, szabályozása a szakmám, egy előlényben a génjeik többsége "csendben van" azaz nem működik, csak készenlétben állnak, hogy ha szükség van rá, akkor bekapcsolnak és annyira, amennyire szükség van... ez a szabályozás az ami érdekel.  Hogyan műkodik?

- A te gyermekeid is tudományos pályára léptek?

Nem. A nagyobbik angol szakon végzett (alapképzés, nem master, nem PhD, az angol az olyan, mint otthon a magyar szak)... jelenleg "vice prezient" azaz igazgatóhelyettes annál a kisvállalatnál, ahol dolgozni kezdett egyetem utan.

A kisebbik fizika csillagászat szakon végzett, ő egy másik szoftveres cégnél dolgozik, nem a szakmájában. Itt az egyetem nem szakmát ad, hanem gondolkozni tanít. A főnököm (a bakteriológia professzora) angol tanárként fejezte be az egyetemet.

- A feleséged is kutató. Dolgozatok együtt?

- Igen, a Richterben a csoportomban dolgozott (mivel formálisan nem voltam főnök, így nem volt összeférhetetlenség). Itt Madisonban ugyanazon a tanszéken dolgoztunk, és ha valemelyikünknek haza kellett menni, akkor a másik fejezte be a kísérletet, kölcsönösen. Vagy hazavittük a kémcsövet, a belső zsebben épp 37 celsius fok van, a reakció működik.

- A kutató munkát te inkább csendes elmélkedésnek látod, vagy egyfajta megszállottságnak?

- Egyik sem... amit az egyetemistáknak mondok, hogy a kutatás az ugye "research". Szójátek, de igaz: a "re-" az gyakorító képző (repeat, ismétel), a search az keresés. Szóval újra és újra keressük a választ. Kísérletes biológus vagyok, de amire legbüszkébb vagyok, azt egy beszélgetés közepén egy pillanat alatt találtam ki, utána egyetlen kísérlettel igazoltam, és utána egy évig dolgoztam a részleteken.

- Mire vagy a legbüszkébb?

- A google scholar weblapon (scholar.google.com) meg lehet nézni, hogy milyen más szakmai cikkek, szabadalmak tettek említést a munkánkról, azaz használták, előzményként a saját munkájukhoz. Azokra a cikkekre, amelyekben szerző, társszerző vagyok eddig már több mint 6800 alkalommal idéztek. Ugyanott valamivel bonyultabb h-index és i-10 index, ami azzal kapcsolatos, hogy hány nagyobb jelentőségű, magasabb idézettségű cikked van. Nagyon büszke vagyok rá.

Emlékszem, kezdő kutatóként mekkora dolog volt, hogy elérte a százat az idézettségem, listát vezettem az engem idéző cikkekről. Mellékszál: amikor amerikai állampolgárságért folyamodtam, akkor már az a 100-150 elemű lista is elegendő volt ahhoz, hogy "distingvished scholar or professzor" (kiemelkedő tudós vagy professzor) kategóriában kiemelten kezeljen a bevándorlási hatóság. Most is kapom automatikusan az e-mail értesítést ha egy cikkemre hivatkoznak. Azokra vagyok büszkébb, amelyek a szűkebb szakterületemtől távol- nem baktériumokban hanem mondjuk emberi sejtekben folytatják az általam megkezdett gondolatmenetet.

Mikroszkópok

- Mikor kaptad meg életed első mikroszkópját?

Még általános iskolás voltam. Japán, műanyag vacak (mai szemmel), akkor egy új világot nyitott ki számomra. Érdekes, hogy utána szakmában 20-30 évig nem használtam mikroszkópot, a 60+ szakmai cikkem közül csak a legutolsóban szerepelnek mikroszkópos képek. A mikrobiológus nem mikroszkópozik.

- Ha jól tudom a mostani már számítógépre küldi a képeket. Mostanában miket vizsgálsz vele?

- Igen, sőt szabad szemmel nem is látom már, csak beállítom a látómezőt, de utána minden megy a nagy felbontású kamerára, speciális megvilágítás, színszűrők... én már csak a számítógép képernyőjén nézem. Az utolsó témám egy géncsoportnak a lokalizációja volt a baktériumsejten belül https://pubmed.ncbi.nlm.nih.gov/27898392/ az összes korábbi munkám ennek a génnek a működése, genetikai szabályozása, az sokkal közelebb áll hozzám.

Mesterséges intelligencia

-Jön a mesterséges intelligencia, amibe csomó mindent be lehet táplálni, de a kreativitás még hiányzik belőle tudtommal. Vajon fel fog tudni tenni olyan kérdést, ami előbbre viszi a világot? Ki tud váltani egy kutató biológust szerinted?

Az AI-ról a veleményem: Rutin kérdésekben nagyon hatékonyan képes összefüggéseket keresni és találni. Kérdezni, úgy vélem, nem tud igazán újat, mert csak az általa ismert adatbázis alapján dolgozik, amivel az alkalmazói "tanították".

Persze így is találhat érdekes új kombinációkat. Egyfelől nem szabad misztifikálni, másfelől az eredményeit megfelelő fenntartással kell fogadni és értelmezni.

- Igen, sok cikk ír olyan bakikról, amiket az AI vétett.  

- Személyes példa: pár éve egy nagy előadásban, meghívott előadó MI-t alkalmazott arra, hogy különböző baktériumokat csoportosítson (keressen köztük közös tulajdonságokat). Az MI el is végezte a dolgát, de nem tudta "megmondani" milyen paraméterek alapján tartoznak ezek a bacik az egyik, míg azok egy másik csoportba. Így mi értelme van?

Pályaválasztás

- Ahogy hallottam egyre kevesebb gyermek lép Magyarországon tudományos pályára. Mit gondolsz, mi lehet ennek az oka?

- Pénz és elismerés (hiánya). Amikor mi kezdtünk, akkor is így volt, egy egyetemi vagy kutatóintézeti kutató, tudományos fokozattal, cikkekkel, sok-sok év gyakorlattal is jó, ha felét keresi, mint egy fiatal csak alapképzést befejezett egyetemista néhány év után más területeken.

Mit tanácsolnál a szülőknek, ha azt látják, hogy a gyermeküknek különösen jól fog az agya és érdeklődő, mivel segíthetik őket, hogy minél sikeresebbek lehessenek a te területeden?

- Azt támogatni, ami a gyereket érdekli, bármi is legyen az, és persze lehet halkan irányítani, jó könyvekkel... videókkal(?)

- A gyerekeknek mit mondanál, miért éri meg ezt a pályát választani, mi hajt téged?

- Nem éri meg, csak ha valaki szereti a kihívásokat.

Alapkutató vagyok, az újdonság érdekel, a felismerés öröme a hajtóerő, hogy megértem valami hogyan működik. A felhasználás mások dolga, de bevallom jól esik, ha valaki hasznosítja.

Egy példa a közelmúltból: amikor gratuláltam Karikó Katalinnak ismerős, távoli barát, egy évvel fölöttem járt egyetemre, akkor Kati azzal válaszolt, hogy köszöni, és hogy nekem is szerepem van az mRNA vakcina kifejlesztésében. Amikor elkezdett nagyobb mennyiségű RNS-sel dolgozni, akkor engem kérdezett, hogy milyen szabályozó elemet (promotert) használjon ahhoz, hogy sok RNS-t tudjon termelni. Ma is azzal a szabályozóval készítik a vakcinát. A tudomány így is működik, hogy megkérdezel egy ismerőst, az segít, nagyon fontosak a személyes kapcsolatok.