Hogyan segítsünk, ha késik a beszédindulás? - Zentainé Torma Anikó logopédus válaszol

Mutatkozz be kérlek pár szóban, ki vagy és mióta foglalkozol logopédiával!

Zentainé Torma Anikó vagyok,  logopédus, három gyermek édesanyja. Közel 5 éve foglalkozom logopédiával, de a vágy, hogy gyerekekkel foglalkozzam, már a saját gyermekeim születésekor megfogalmazódott bennem. A szép beszéd pedig már iskolás koromtól fontos számomra.  A logopédia szerteágazó területen belül én a 3 éven aluliak beszédindításában, az artikuláció javítását célzó terápiában, valamint a beszédészlelés és -értés fejlesztésében találtam meg leginkább önmagam. Fontos számomra a prevenció, a minél korábbi életkorban történő megelőző célzatú hozzáállás, ami adott esetben akár egy tanácsadás formájában is megnyilvánulhat. A szülők szerepe pedig kiemelten fontos ebben, hisz az intézményes nevelést megelőzően ők töltik a legtöbb időt gyermekeikkel, ezáltal általuk és velük együtt érhetjük el a legnagyobb hatást a gyermekek fejlődésére.

Mivel tudjuk segíteni mi magunk a kisbabák beszédfejlődését? Van már baba korban is valami intő jel, hogy foglalkozni kell a problémával? (pl.: gügyögés elmaradása, késése)

Már születéstől kezdve nagyon fontos az élő beszéd, az, hogy beszéljünk gyermekünkhöz. Attól, hogy még nem érti, rengeteg tapasztalatot szerez a beszéd dallamosságáról, az anyanyelvére jellemző sajátosságokról, amiket már egészen kis korban meg tud különböztetni más nyelvektől. Arról nem is beszélve, hogy az édesanyja hangját már születés után néhány nappal megismeri.  Így egészen a magzati korig visszanyúlik a beszédfejlődés alakulása.

A beszéd, mint kommunikációs forma első jelei a különböző hangadások. Először még csak különböző sírásokat hallunk gyermekünktől, majd egy idő után a sírások egyre differenciálódnak, megjelenik a gőgicsélés, amikor is egy torokhangot magánhangzóval párosítva hallat, pl. giiii, gööö. Majd tovább színesednek a játékos hangadások, a baba gügyögni kezd; mind-mind figyelemfelkeltő, kontaktusteremtő hatású, s a felnőttet ösztönösen válaszadásra késztetik - elkezdődik a kommunikáció. Majd néhány hónappal később megjelennek a kételemű hangkapcsolatok, melyek gyakran ismétlődve gagyogássá fejlődnek. Ebből alakulnak ki az első szavak; amikor két ismétlés után meg tudja állítani, s következetesen ugyanarra használja: mama, baba, papa, pipi, bibi, tütü.

Ha a gügyögés vagy gagyogás időszaka kimarad, vagy kevéssé jellemző, jellemzően a beszéd kései indulását vetíti elő.

Dajkanyelven beszéljünk a gyerekekkel, vagy beszélhetünk választékosan, összetett mondatokban?

A dajkanyelv szakmai szemmel az egyik leghasznosabb és legtámogatottabb beszédmód, ahogy egy szülő beszélhet csecsemőjéhez. Ilyenkor az anya/apa beszéde természetes módon lelassul, enyhén magasabb hangon szól, intonációja kifejezőbbé válik, egyszerűbb, rövidebb szavakat használ, s beszédmódja erősen érzelmi töltetű, mely szinte túlzó arckifejezéssel párosul. Ez egy ösztönös beszédstílus a csecsemőkkel való kommunikáció során, s nagyon hasznos. Ezáltal ugyanis felkelti a baba figyelmét, s lehetőséget nyújt gyermeke számára a beszédfolyam szavainak elkülönítésére, egy-egy kihangsúlyozott szó kihallására, s idővel megértésére.

Fontos azonban, hogy ne keverjük össze a szándékos selypes beszédmintával (értsd: gyermekkori élettani artikulációs eltérések szándékos leutánzása, pl. “De káj, hod ejtöjt a játékod!”)  - ez nem támogatott. Felnőttként az a dolgunk, hogy megfelelő beszédmintát nyújtsunk gyermekeinknek, így ezzel a beszédmóddal csak azt a téves látszatot keltenénk, hogy ez a helyes.

Mik az alapvető hangutánzó szavak?

A gyerekeknek szánt játékok és képeskönyvek többségében megtalálható állatok és járművek hangjainak utánzása jó alapját képezik a beszéd megindulásának. A legkönnyebben utánozható hangutánzók azok, melyek csak magánhangzóból állnak, s azok közül is azok, mely csak egy tagúak. Így például a nagy oroszlán ÁÁÁ hangja, vagy a csodálkozás ÓÓÓ hangjai könnyen utánozhatók. Két hangból álló hangutánzások a következő lépcsőfok, mint pl. UI (kismalac), IÁ (szamár). Majd jöhetnek a mássalhangzóhoz kapcsolódók. Ezek közül is azok a legkönnyebbek, melyek artikulációs mozgása kívülről is látható a gyermek számára (pl. ajakmozgás), tehát így könnyen le tudja utánozni. Pl. VA-VA (kutya), MÚ (tehén).

Jelenleg mik az „elvárások”, mennyit kell tudnia egy 1, 1,5 , 2, 2,5 és 3 éves gyermeknek? Mikorra várható el az, hogy a gyerek idegen számára is érthetően, választékosan beszéljen?

A nemzetközileg is elfogadott nyelvfejlődési standard szerint egy 2 éves gyermektől kb. 50 szavas szókincset és kételemű szókapcsolatok aktív használatát várjuk el. Bármelyik feltétel nem teljesülése esetén nyelvi késésről beszélünk. Ebbe a szókincsbe beletartoznak a hangutánzó szavak is, ill. a gyermek saját maga által alkotott szavak, amennyiben azokat következetesen mindig egyféle tárgy vagy cselekvés megnevezésére használja. Ez az aktív szókincsre vonatkozik, de hozzá tartozik az is, hogy az általa használt szavaknál közel 5x-10x többet ért.

A többi életkorra nincsenek nemzetközi standardek, melynek oka leginkább a gyermekek közötti különbségekben, az eltérő fejlődési ütemükben keresendő. Az első szavak megjelenését az 1. születésnap környékén várjuk, innentől fokozatos szókincsbővülést, majd 1,5-2 éves kor tájékán egy szókincsrobbanást, amikor a gyermek napról-napra új szavakat használ. Két éves kor tájékán megszületnek az első mondatok, 2,5-3 évesen az első ragok, majd a növekvő bonyolultságú  összetettebb mondatok 4-5 éves korban jelennek meg.

A gyermeki beszéd érthetőségével kapcsolatban nagyban meghatározók az artikulációs eltérések, amelyek 5 éves kor előtt még élettaninak tekinthetők. Természetesen az artikuláció milyenségét sok minden befolyásolja, de már korai életkorban sokat tehetünk a rágásra motiválással, a cumi minimális használatával, s helyes beszédminta adásával, s az ép hallás biztosításával.

A cuminak lehet negatív hatása a beszéd elindulására?

Abban az esetben, ha a cumi nem csak alváshoz használt, hanem játék, séta közben is a gyermek szájában van, akkor azt kell mondanom, hogy határozottan igen, hátrányosan befolyásolja a beszéd indulását. Ugyanis van egy fizikai gát, ami nem engedi, hogy játéktevékenységét spontán mód kommentálja, hogy játsszon a nyelvével, a hangjával, egyáltalán, hogy tapasztalatot szerezzen azok mozgásában. Hajlamosabb lesz a nonverbális kommunikációra, s kevésbé lesz motivált abban, hogy szavakkal fejezze ki a mondanivalóját. A másik hátrányos hatás egy hosszan és sokáig cumizó vagy ujjszopó gyermeknél a fogazatra, s nyelvre hárul. A cumi és az ujj a nyelvet lefelé nyomja a szájtérben, így nem alakul ki a helyes nyelvpozíció, ami akadályozza a megfelelő állkapocs növekedést. Ennek később fogsortorlódási, állkapocs-záródási következményei lehetnek. Sok fogszabályozási probléma előzhető meg a cumizás minimálisra csökkentésével.

Meddig jó az, ha megértjük a nonverbális kommunikációt?

A nonverbális kommunikáció is kommunikáció, így fontos, hogy mindig megértsük. A gyermekünk mindenféle kommunikációs szándékára nyitottnak kell lennünk ahhoz, hogy kialakulhasson benne az a bizalom, hogy figyelünk rá, fontos nekünk mit szeretne jelezni. Azonban az is ugyanolyan fontos, hogy ezek a nonverbális jelzéseket mi felnőttek verbalizáljuk, azaz mondjuk el szavakkal, mit is szeretne gyermekünk; ezáltal mintát adva neki a verbális kommunikációról.

A mozgásfejlődésnek mekkora szerepe van a beszédfejlődésre?

A mozgásfejlődés megelőzi a beszéd kialakulását. A beszéd is egyfajta mozgás, még pedig egy finommozgás, amit pontosan meg kell terveznünk, majd kiviteleznünk a pontos artikulációhoz. Ahogy az ujjak mozgásának finommozgása is folyamatos fejlődésen megy keresztül, úgy a beszédmozgás is fokozatosan ügyesebbé válik, ezáltal pedig spontán módon tisztul a beszéd hangzása.

A mozgásfejlődés állomásainak kimaradása kockázati tényező a beszéd kései indulásával kapcsolatban, így ilyen esetben érdemes tudatosan figyelni a gyermek beszédfejlődését is, s ha szükséges mozgásterapeuta segítségét kérni.

Mit gondolsz a gyermekek TV nézéséről, okoseszközök használatáról? Milyen hatása lehet a TV-nek a beszédre?

Ez egy sokak által vitatott kérdés. Szakmai szempontból a WHO ajánlást szoktam ajánlani én is, mint kézzel fogható kapaszkodót a mennyiségek tekintetében. Az ajánlás szerint 2 éves kor előtt egyáltalán semmiféle képernyő nem javasolt a kisgyermekeknek, 2-5 éves kor között pedig maximum napi 1 óra. Többféle szempontból is árthat a fejlődésmenetüknek a virtuális kitettség. Ha csak a logopédiai vonatkozást nézzük: a beszéd egy utánzás útján elsajátított készség. A különböző rajzolt mesefigurák szájmozgásáról aligha lehet pontos mintát venni, arról nem is beszélve, ha esetleg angol, vagy más idegen nyelv volt a rajzfilm eredeti nyelve - teljesen más artikulációt lát a gyermek, mint amit a hallottak alapján feltételezne. Ezen túlmenően a gyerekek idegrendszerére is rombolóan hat az a rengeteg gyorsan és aktivitás nélkül változó inger. Fontos tehát, hogy minimálisra csökkentsük a gyermekek virtuális ingereknek való kitettségét, s növeljük az “offline”, tehát személyesen, társas közegben megvalósuló tényleges manipulációval járó élményszerzési lehetőségeket.

Éneklés, ritmusmondókák segíthetik a beszéd elindulását? Tudnál adni pár tippet, amivel érdekessé tehetjük a gyermekeknek a mondókázást? pl.: a mondókában az utolsó szót nem mondjuk ki, ezt a gyermeknek kell behelyettesítenie.

Határozottan igen. A gyerekdalok, mondókák természetes lüktetése segíti a gyermeket a nyelv elsajátításában, s természetes módon lelassítja a beszédet, olyan, mintha szótagolva beszélnénk, ezáltal könnyebbé teszi a szavak kihallását, s nem utolsó sorban az artikuláció másolását. Az ölbéli játékok, a lovagoltatók, höcögtetők már egészen pici gyerekekkel is élvezetesek. Ilyenkor a gyermek a szülő ölében ül, szemben a szülővel, így testközelből tapasztalhatja meg a beszéd sajátosságait. Még jobban felhívhatjuk a figyelmét a beszédre, ha egy jól ismert mondókának, dalnak megváltoztatjuk a sebessségét, lassítjuk, gyorsítjuk, ezzel együtt a mozgásunk tempója is változik. Ha meg-megállunk, megfigyelhetjük, hogy várja-e a folytatást, netán ő maga fejezi be helyettünk.

Mekkora szerepe van a meseolvasásnak a gyermekek szókincsében?

A kisgyermekkori meseolvasás fontosságát nem lehet eleget hangsúlyozni. Korosztálynak megfelelő nyelvezettel íródott mesékkel a szókincsén túl fejlődik az ő képzelőerejük, belső képalkotó folyamataik, emlékezőképességük, s a közös élményből, figyelmi helyzetből fakadóan, érzelemviláguk is gazdagodik. Csecsemőkori meseolvasásnak még nincs szókincsnövelő hatása, hiszen ebben a korban még nem képesek a szavak, mondatok megértésére. Így csecsemőkorában a dalok, mondókák és a fent említett dajkanyelv nyújtotta előnyöket érdemes kihasználni.

Kijavítsuk a gyereket, ha valamit rosszul mond? Elismételjük utána helyesen az adott szót?

Igen, az a szerencsésebb, ha nem javítjuk (tehát nem mondjuk el újra a helytelent, felhívva a hibára a figyelmet), hanem csak helyesen megismételjük, amit mond. A javításban benne van a kioktató jelleg, s nem szeretnénk, ha a gyermekünk motivációt veszítene.

 Kisebb korban a nyelvi fejlődés velejárója a nyelvtani szabályok túláltalánosítása, így a rendhagyó ragozású alakoknál természetes, hogy az általános szabály szerint képzett helytelen alakot használják egy átmeneti ideig. Pl. “Egér” többesszáma helyesen  “egerek”, de túláltalánosítás miatt ezt még 2-3 éves gyerekek “egérek”-ként mondhatják. Ez számunkra azt jelenti, hogy kialakult a gyermek fejében a nyelvtani szabály a többesszám használatával kapcsolatban, ami egy fontos fejlődési lépcsőfok. De a rendhagyó alakok rögzülése hosszabb időt vesz igénybe. Minél többször hallja helyesen, annál könnyebben fog menni.

Rosszat teszünk azzal, ha a gyerekek által mondott szó - amit aranyosan mondanak ki (pl.: persze helyett pejsze, bogár helyett bodáj) – átveszi a család és mindenki úgy kezdi el használni az adott szót?

Erről az előzőekben már esett szó: azt gondolom, a beszédfejlődés intenzív időszakában nem helyes, ha folyamatosan ilyen mintát nyújt a gyermek környezete, hiszen így elvesszük a helyes mintát, ami a fejlődés lehetőségét nyújtja. Viszont azzal nincs semmi baj, ha családi anekdota jelleggel időnként meg-megemlítjük, milyen aranyos volt, amikor még úgy mondta, hogy pejsze, vagy hogy mocifeccs (értsd: focimeccs :).   

A nyitott szájjal való evés, alvás, ha játék közben is nyitva van a gyerek szája, mire utal?

A szájlégzés lehet egy hosszabb felsőlégúti megbetegedés után kialakult rossz szokás, de akár akut fül-orr-gégészeti problémák (pl. mandula-megnagyobbodás, állandóan eldugult légutak) is állhatnak a hátterében. Ilyen esetben mindenekelőtt egy szakorvosi kivizsgálás a legsürgetőbb, hogy kizárhassunk bármiféle organikus eltérést, ill. ha van, mielőbb elkezdődhessen a kezelés. Ha nincs organikus probléma, akkor léteznek myofunkcionális trénerek, melyekkel a száj zárására és az orrlégzésre szoktathatók a gyerekek. A szájlégzés hosszabb távon sajnos több területen is negatív következményekkel jár: a szájon át vett levegő nem szűrt, nem melegített (ellentétben az orron át vett levegővel), így könnyebb mindenféle betegséget elkapni, gyakrabban lesz beteg gyermekünk, ami csak fenntartja a rossz szokást, s így egy ördögi kör alakulhat ki. A szájlégzés magával vonzza az állcsontok nem megfelelő fejlődését, mert a nyelv nem a megfelelő nyugalmi helyzetet veszi fel, így később fogszabályozási eltérések is valószínűsíthetőek.

Öröklődhet a kései beszédindulás, beszédhiba?

Igen, öröklődhet a kései beszédindulás, főként apai ágon.

Hány éves korban lehet beszédindító logopédiai terápiát kezdeni? Hogy néz ki egy ilyen foglalkozás?

A betöltött 2 éves kort követően, ha a fent említett 50 szavas szókincs, és kételemű szókapcsolatok még nem jelentek meg, érdemes felkeresni egy beszédindítással foglalkozó logopédust. Első alkalommal az anamnézis felvételén kívül játékos formában felmérjük a beszédhez szükséges részképességek fejlettségét, s a beszédértés és kifejező beszéd aktuális szintjét. Erre építjük a terápiás folyamatot. Ha szükséges, más szakemberekhez irányítjuk a gyermeket, fül-orr-gégészhez, neurológushoz, mozgásterapeutához, pszichológushoz. Sok esetben több területen végzett ellátás együttes hatása vezet a beszéd indulásáig.

A foglalkozásokon szülő és gyermek együtt vesz részt, hogy a szülő mintát kapva haza tudja vinni a foglalkozások során tapasztalt játékötleteket, hogy a fejlesztés ne csak arra a heti 1x 45 percre korlátozódjon, amit a szakemberrel töltenek. A terápia folyamán a megfelelő részképességek fejlesztésén túl foglalkozunk hangutánzással, hangkapcsolatok kialakításával, hangkapcsolatok ismétlésén keresztül próbáljuk a folyamatos beszéd érzetét kelteni, bővítjük a szókincset, majd ha már elértük a kritikus szintet, külön foglalkozunk a nyelvi rendszer felépítésével, a ragokon, mondatalkotáson keresztül.

Mikor érdemes logopédushoz fordulni?

Beszédindulással kapcsolatban 2 éves kor környékén, artikulációs eltérések esetén 5 éves kor körül. De ha bizonytalanok vagyunk gyermekünk nyelvi fejlődésével, beszédértésével vagy kifejezőkészségével kapcsolatban, bármely életkorban bátran keressünk fel egy logopédust.