Melyik az az 5 leggyakoribb konfliktus helyzet, amiben a szülők tehetetlenek szoktak lenni?

Melyek a leggyakoribb óvodai konfliktusok?

Számtalan konfliktusforrás létezik egy 20-25 fős óvodai közösségben - meséli Niki néni. Nehéz ezeket kategorizálni, kiragadni néhányat. Óvodáskorban a gyermekek között a konfliktusok természetesek, - a kommunikációs és kapcsolatteremtő képességük gyengeségéből adódóan - mindezek a közösségi szocializációs fejlődésük velejárói.

- Fontos megemlíteni, hogy mi szülők, édesanyák hajlamosabbak vagyunk vehemensebben kezelni egy - egy problémát, anyatigrisként felfújni azt. A gyermekek számára a konfliktus, és annak kezelése sokkal rugalmasabban történik; mi szülők csinálunk belőle sokszor saját magunknak is óriási gondot. Gyermekeink szenzitívek erre, megérzik rajtunk a problémát, így tovább generálódhat bennük a már régen lecsengő, már elfeledett konfliktust is. Erre nagyon fontos odafigyelnünk!

Első és legfontosabb dolgunk az legyen egy probléma megoldásában, hogy miután meghallgattuk a gyermekünket, kérdezzünk rá a gyermek pedagógusától is, legyen a történet mindkét oldalról körül járva. Gyakori probléma, hogy a szülő készpénznek veszi a gyermeke által elmesélt történetet, pedig nagyon fontos, hogy körültekintően járjunk el az ügyben, kérdezzünk rá az óvodapedagógusnál is, aki pedagógiai meglátásaival, szakmai tanácsaival a megoldás keresést részesíti előnyben. Legyenek bizalommal a gyermek pedagógusa felé!

Szülő-pedagógus közötti bizalmi hídon épülő közös munka, a jó kommunikáció hozza meg mind a gyermek fejlődésében a várt eredményeket, mind pedig a felmerülő konfliktusokban is a megoldást.

Fontos mérlegelni a konfliktusok súlyosságát is. A nagyobb léptékű problémákat soha ne a gyerek feje fölött beszéljék meg a pedagógussal, minden esetben kérjenek személyes fogdóórát. Ilyenkor kötetlenebbül, szabadabban tudnak beszélgetni a gyermekük pedagógusával, valamint szakmailag megalapozott, pedagógiai jótanácsokkal gazdagodhatnak.

Veszekedés a játékokon az óvodában

- Ha konfliktusokról beszélünk, én felosztanám azokat az életkorokra leginkább jellemző konfliktusokra:

A legkisebbeknél egyértelmű konfliktusforrás a játékokon való összetűzés. Ebben az életkorban még nagyfokú a birtoklási vágy a már megszerzett tárgyak iránt, ez is a szociális fejlődésük, a szociális tanulás része. Leginkább egyedül szeretnek tevékenykedni, „ami nálam van, az az enyém, azt nem adom”. Fokozatosan tanulják meg azt, hogy a közösségben bizony osztozni kell a megszerzett „ javakon”.

Gyakoribb a sokszor elkerülhetetlen baj, a harapás, karmolás. Ilyenkor mi pedagógusok sem mindig tudunk azonnal közbeavatkozni, mert az egy pillanat alatt megtörténik még a neurotipikus, normál fejlődésű gyermekeknél is. 

Harapás az óvodában

- Akinek a gyermekét harapták már meg, abból előjön az anya tigris egyből általában. Egy ilyen helyzetre mi a megoldás? - Kérdeztem.

- A pedagógus részéről az azonnali konfliktuskezelés beszélgetéssel, a gyermekek megnyugtatása, majd fertőtlenítés és a sérülés leragasztása. Mindkét szülő felé jelzési kötelezettségem van, így jelzem a történteket.

Szülőként bízzunk a pedagógus jól megválasztott pedagógiai módszereiben, ahogy ott és akkor, helyben kezelte a problémát. Ne essünk neki sem az okozó gyermeknek, sem a gyermek szüleinek. A legjobb amit tehetünk a gyermekünkkel, az a probléma kibeszélése. Hiszen nincs gyermek, aki úgy születik, hogy tudja a társas kapcsolatait kezelni.

- Édekes ez a harapás, az én kisebb gyermekem is volt ennek elszenvedője, és bár az óvó néni teljes bizalmamat élvezte, nagyon nehezen tudtam a másik szülőre jó szemmel nézni, tehát megértem, ha valaki ilyenkor nem igazán tudja az indulatait visszatartani, de mindig azt szoktam mondani, hogy a gyermeknevelés alázatra tanít. Amire ma azt mondod, hogy az én gyermekem sose, lehet hogy holnap megteszi. (Bár szerencsére nálunk a harapás, és az agresszió másokkal szemben kimaradt a fiaim repertoárjából.) Nyilván ilyenkor a gyermek is árgús szemmel figyeli, hogyan viselkedek a másik gyerekkel, és szüleivel. Mi a helyes magatartás szülőként?

- Természetesen lehet jelezni a szülőtásnak, - ahogyan a pedagógus is megteszi , - hogy a gyermeke megharapta az enyémet. Ki tudjuk fejezni megértésünket irányába, ha a gyermeke indulatkezelési vagy valamely más viselkedési problémákkal kűzd. Javasolhatjuk neki, hogy a gyermeki védőháló bármely szakemberének ( pedagógiai szakszolgálat, óvodapszicológus, drámapedagógus) segítségét kérheti.

Nagyon fontos, hogy megtanítsuk a gyermeket a saját érzelmeinek és viselkedésének szabályozására, ha szülőként jó példát mutatunk az érzelmi önszabályozásban. A harapás, agresszív viselkedés esetében is használható az általános igazság, a nyugodt, megfontolt, tiszteletteljes viselkedés példái lehetünk a gyerekünk előtt, aki nem abból tanul a legtöbbet, amit mondunk, hanem abból, amit lát a szüleitől. Elszenvedő gyermekünkkel rengeteget beszélgessünk, tanítsuk meg neki, hogy kerülje el az adott gyerekkel a problémát! Ha látja annak kirobbanását, igyekezzen elkerülni, és jelezze az óvó néninek!

Kiközösítés az óvodában

- Középső és nagycsoportban, ahogyan alakulnak a mikróközösségek, a barátságok, ahogy fejlődnek a kapcsolatteremtő képességeik, gyakrabban fordul elő egy-egy gyermek játékból való kirekesztése. A szociális gyengeséggel, beilleszkedési nehézséggel küzdő gyermekek is könnyen kerülhetnek perifériára. Ezekből sok konfliktushelyzetek adódhat.

A pedagógus felelőssége erre odafigyelni, felismerni a problémát, és szakmailag megalapozott módszerekkel orvosolni azokat. A kirekesztés is egyfajta bántalmazás. A toleranciára, elfogadásra nevelés is a közösségi szocializáció szerves része kell, hogy legyen. Integráló óvoda pedagógusaként ez utóbbival kiemelten foglalkozom.

- A kiközítés problémájára tudna 1-2 konkrét fogást ajánlani, amit a szülő mondhat a gyermekének otton? 

Nincsen egy-egy frappáns mondat ezekre a problémákra, mely minden esetben beválik. Mindegyik kirekesztési probléma összetett. Minden gyermek más és más, ahogyan a szülői nevelési módszerek is különbözőek. Nincs erre egységes recept. Mindig a probléma hátterét kell megismernünk. Ezért fontos, hogy segítséget kérjünk a pedagógustól, hogy mindkét irányban legyen megnyugtató megoldás. Mind az okozónak, mind az elszenvedőnek.

Szerepjátékok során megjelenhet a negatív szerepbe kényszerítés, vagy a játékból való mellőzés ( nem játszunk veled ). Szülőként megerősíthetjük a gyermek pozitív énképét, hogy semmivel sem vagy kevesebb, mint ők. Tudjon nemet mondani, ha valamit nem szeretne, erre bíztathatjuk. A játékokból való kizárás is hozzátartozik egy óvodai csoport dinamikájához. Ez is a szociális tanulási folyamat része. Van olyan, hogy velem épp nem akarnak játszani, ezt is el kell fogadnia a gyermeknek. Az egészséges, biztonságot adó szülői háttérből érkező gyermekeknek ez nem is jelent problémát.

A rendszeresen kirekesztett gyermek esete a különleges bánásmódot igénylő gyermekek fogalomkörébe tartozik. A folyton verekedő, agresszív gyermekkel egy idő után nem akarnak a gyerekek játszani. A pedagógus felelőssége ezekre a gyermekekre nagyobb fókuszt helyezni és a csoport életében. Szüleit arra bíztatni, hogy minden esetben beszéljék át otthon is a problémát. Természetesen tudatva a gyermekkel, hogy nem helyesen járt el, fájdalmat nem okozunk a társainknak. Szükség esetén kérjenek külsős szakember segítségét.

Előfordulhat olyan eset is, ha a gyermek mindig elszenvedő. Ilyenkor meg kell tanítani a gyermekünket arra, hogy minden esetben kérjen segítséget, valamit arra bíztatni, hogy határozottan fejezze ki érzéseit, mondjon ellent. Pedagógusként a csoportba járó gyermekeket arra tanítom, hogy ilyen esetben is mindig támogassák egymást, segítsék bajba jutott társukat.

Gyermekcsoportban a megelőzés fontos, a korai tanítás. Gyermekeknél játékkal és mesével. Ezt szülőknek is javaslom! A mese az a szimbolikus közeg, ahol a gyermekek otthonosan mozognak, szülőként is könnyű hozzájuk eljutni. A meséken keresztül sok gondolat, téma felmerül, melyet után könnyebb átbeszélni a gyermekkel. Boldizsár Ildikó: Az elveszett madártoll c. kötetét nagyon ajánlom a feldolgozáshoz. Van benne útmutató is, mely segíti a szülőket a téma átbeszélésében. Javaslom még az állatos népmeséket. Ezek nagyon jól szimbolizálják, hogyan működik egy közösség, mit kezd a közösség a csoporton belüli agresszióval. Ilyen mese példàul Az oroszlán és a kecske indiai népmese.

Szülőként az egyik legfontosabb amit tehetünk a közös játék a gyermekkel. A szülő és a gyerek közötti úgynevezett kapcsolódó játékok segíthetik a feszültséglevezetést, hozzásegítik a gyereket új szerepek kipróbálásához. Mindezt úgy, hogy bárhol és bármikor játszhatók, és gyakorlatilag nincs szükség semmiféle eszközre hozzájuk. Aletha J. Solter gyerekpszichológus Gyógyító és kapcsolódó játékok című könyvét szívesen ajánlom. A játék a szórakozáson túl az értékteremtés, a nevelés, a feszültséglevezetés eszköze.

Szerintem a legfontosabb!! tizenöt perc közös kuporgás a szőnyegen, társasjátékozás sokkal többet ér, mint egy játszóterezés az óvoda után.

Ha az óvodásnak nincsenek barátai

- Korábban, nekünk ugye volt egy játszóházunk, ahol lehetett szülinapi zsúrt tartani. Egyszer egy kisfiú szülinapjára a 6 vendég gyerek közül egy sem jött el, de még csak nem is szóltak. Mit tehet a szülő, ha a gyereke nem talál barátokat? - Kérdeztem Niki nénit.

- Mivel a gyermekek az idejük nagy részét az intézményes nevelés keretein belül töltik, így a szociális képesség fejlesztésében hatalmas szerepe, és felelőssége van a pedagógusnak.

Az első, és legfontosabb amire figyelni kell, hogy a gyermeket ez zavarja-e? Mert vannak olyan gyermekek, akik szeretnek magányosan játszani, és éppen megelégszik azzal, ha csak egyetlen társa, barátja akad. El kell fogadni, hogy ő ilyen.

A probléma akkor áll fenn, ha ez a gyermeket zavarja, sokat panaszkodik, vagy látványosan kirekesztettnek érzi magát, szorong. Ilyenkor irányítottan ajánlunk fel neki játéktevékenységeket, ügyesen bevonva ebbe egy vagy több társát is.

Szülőként rengeteget beszélgessünk a gyermekkel, ezzel is növelve önbizalmát, önértékelését. Ezáltal megtanul a szülőtől összeszedetten kommunikálni, mely mind elősegíti a társas kapcsolatainak alakulását. Hétvégén vigyük többször játszó közösségekbe, játszó házba, játszótérre, ahol nagyobb lehetősége nyílik a csoportos interakciókra.

Óvodai konfliktusok kommunikációja

Önök milyen irányból közelítik meg a konfliktuskezelést a gyerekeknél. Inkább a 2 gyerekkel beszélgetnek, csoportos szerepjáték, vagy egyéni megbeszélés szokott az első lenni?

Minden esetben a konfliktusban részt vevő gyermekekkel beszélgetünk személyesen, meghallgatva mindkét felet. Együtt törekszünk olyan megoldás keresésére, mellyel mindkét fél megbékél, így pozitív töltetű lesz a végkimenetel. Ez már önmagában egy nevelési folyamat. Az óvodai évek előrehaladtával szorgalmazzuk, hogy egymás között is próbálják megbeszélni a konfliktusokat, és csak akkor avatkozunk be, ha ők szükségét érzik, mert esetleg nem jutnak konszenzusra, vagy ha netán agresszióba torkollik a dolog.

Ha nagyobb léptékű a probléma, amely már negatívan befolyásolja a csoport dinamikáját, akkor drámajátékokkal, közös bábjátékkal, meseterápiával kezeljük csoportszinten a dolgot. Ezek a mesék érzelmi intelligenciát fejlesztő mesék, melyek az egészséges lelkületű szociális fejlődéshez járulnak hozzá.

Szülőként mit tehetünk ha óvodai konfliktus van?

- Mindig járjunk jó példával gyermekünk előtt. Szoktam mondani, hogy a gyermek a szülő tükre. Ha jó mintát kap, ha működik a jó kommunikáció, sikeresebb lesz gyermekünk is a konfliktuskezelésben.

Ne akarjunk minden problémát megoldani gyermekünk helyett, hiszen a szociális tanulási folyamat része, hogy megtapasztalja a konfliktusokat is.

Ne akarjuk megoldani gyermekünk helyett a problémáit, konfliktusait, mert ez a felnőttől való függőséget eredményezheti. Engedjünk neki teret az önállóságra a konfliktusai megoldásában is.
Ne akarjunk arra törekedni, hogy a gyermekünknek teljes mértékben konfliktusmentes legyen az élete, mert nem fog megtanulni konfliktuskezelési stratégiákat, védekezésképtelenné válhat, ez később akár súlyos, maradandó pszichés zavarokat is okozhat.