Közös játék a testvérek között - Novák Ferenc gyermeknevelési szakértő válaszol kérdéseinkre

Közös játék a testvérek között -  Mit várhatunk, és mit tehetünk, Novák Ferenc gyermeknevelési szakértőt kérdeztük

Talán ma Magyarországon aki közösségi médiát nézeget, találkozott már Novák Ferenc valamelyik videójával. Mi, akik már jó ideje követjük a munkásságát, áhitattal nézzük azt a rengeteg hasznos, gyakorlati tippet, amit a szülőknek javasol, és ami segít áthidalni a megoldhatatlannak tűnő problémákat. Egyedülálló tudás birtokosa, ennek ellenére végtelenül szerény, és rendkívül segítőkész.

Békés közös játék különböző korosztályok között

- A legtöbb kérdés, amit mi itt a Pindurpalotában kapunk, a közös játékra vonatkozik. Miért nem játszanak együtt, mit tehetnénk, milyen játékot válasszunk, de mielőtt ebbe belemegyünk, szerettünk volna megkérdezni egy olyan szakértőt, aki társ a gyereknevelésben, és gyakorlati tippeket tud adni a szülőknek, neked, hogyan érheted el, hogy a gyermekeid békésen játszanak együtt.

• Nem mindegy sosem, hogy mennyi idős gyerekekről beszélünk, szóval először is mit várhatunk el a közös játékkal kapcsolatban a gyerekektől, hiszen az egymás melletti önálló játék, még nem számít közös játéknak. Tapasztalataid szerint, a különböző korosztályok játékára mi jellemző, hogyan lesz az önálló játékból közös játék?
• 2 évesek inkább egymás mellett játszanak és békében el lehetnek, amíg valamelyik szemet nem vet a másik játékára. Bár előfordulhat egy kicsivel hosszabb időtartam, amikor belefeledkeznek a játékba, 5-8 percnél nem számíthatunk többre, és közösségi helyen még játék közben is gyakori a szülőhöz fordulás: “Látod anya!?”
• 3 évesek akár 10 percig is meg tudnak osztozni tevékenységeken és játékokon, de még rájuk is jellemzőbb az egymás mellett való játék, mint a közös játék. Őket mégis gyakrabban látjuk “együtt játszani”, mert például amikor autót tologatnak, akkor közben mutathatják egymásnak vagy beszélnek egymáshoz - már aki tud beszélni. Ügyességi játékokat tudnak játszani együtt, de ehhez és egyszerű társasjátékhoz is szülői vezetés szükséges.
• Ha 3 éveseket kell - a biztonság fenntartása mellett - rövid időre magukra hagyni, például azért, mert anya vagy apa mosdóba megy, akkor nem arra kell őket kérni, hogy játszanak már egymással békében egy kis ideig, hanem külön külön meg lehet kérdezni őket, hogy mivel játszanak, amíg te visszajössz. Pont akkor nincs ugyanis a leginkább szükség közöttük vitára, amikor nem vagy a közelükben.
• Bár egy 5 éves gyerek egy dolog irányba mutatott koncentrációja körülbelül 15 perc, már 4 éves korban is jobban megy a közös játék, és mivel az ilyen játék több változatosságot kínál, mint az egyedüli, ezért gyakran ezen a 15 percen túl is képesek együttműködni más gyerekkel, különösen akkor, ha megfelelő szereposztást csináltak, tehát mindkettő jól érzi magát a bőrében.
• A szerepjátékok 4 éves kortól jellemzőek, szívesen utánozzák felnőttek foglalkozását és ekkoriban is, de különösen 5 éves kortól képesek összeállni és szerepeket kiosztani, hogy közülük kinek, mi lesz a szerepe. Ha van velük 5 évesnél két évvel nagyobb is, akkor az ő vezetésével meglepően hosszan képesek játszani, ha nem monoton a szerepjáték, hanem van benne valami változás, akár egy új szabály, körülbelül 10-15 percenként.
• 5-6 éves kor körül már könnyebb közöttük a feladatmegosztás játékokon vagy más tevékenységeken belül, különösen, ha valamelyik gyerekben van vezetői véna.
• Ekkoriban már szülői beavatkozás nélkül is képesek lehetnek arra, hogy békésen elosszanak egymás között játékokat, szerepeket. A korábban megtanult társasjáték szabályokat pedig képesek betartani szülői felügyelet nélkül is egy rövid ideig.

 Ha a tesók nem játszanak együtt

- Mi lehet a hátterében annak, ha már koruk szerint játszhatnának együtt a tesók, mégsem keresik a közös játék lehetőségét?

• A gyerekek születésükig teljes mértékben az anya testére vannak utalva. Táplálkozás, tisztába tevés és sok más vonatkozásban születésük után is erősen anya és apa gondoskodására szorulnak. További részletezés nélkül is logkius, ha nagyjából 5 éves korukig főleg azon “dolgoznak”, hogy különállóságukat létrehozzák. Ez természetesen nemcsak a testi különállósághoz, hanem egészen a döntési szabadsághoz vezető út lényeges része. Nem véletlen, hogy a tévesen dackorszaknak elnevezett korszak (helyesen első önállósodási korszak) is ennek az időszaknak a közepére esik. Innen már rövid a válasz.
• Most, hogy éppen csak létrehozta vagy kivívta önállóságát vagy annak egy részét, miért is törekedne arra, hogy feladjon belőle valamennyit? (Márpedig a közös játékhoz valamennyi hatóteret biztosítania kellene a másik számára.) Ezért még a gyerekekkel, saját testvérükkel szemben is őrizhetik megszerzett apróbb vagy nagyobb “függetlenségüket”. Szerencsére ezzel szemben egy másik belső erő is hat, ez pedig a kortársak felé irányuló kíváncsiság vagy vonzódás, ami miatt mégiscsak le tudnak mondani valamennyi irányításról a másik gyerek javára, hogy együtt tudjanak működni a közös játékban. Az a játék ugyanis hamar véget ér, amiben az egyik száz százalék vezető szerepet akar, mert az már uralkodás.
• Ha nem tudnak létrehozni egy mindkettő számára elfogadható arányt abban, hogy a játék során mennyi irányítást fogadnak el és mennyit adnak a másiknak, akkor nem játszanak együtt. Ez az arány persze egy játékon belül és napok viszonylatában is lehet eltérő. Ide tartozik az is, hogy ki mennyi vereséget képes elviselni, és milyen pozitív vagy negatív szerepet hajlandó vállalni a játék kedvéért.

 Közös játék, ha nagy a korkülönbség

- Ha nagy a korkülönbség, hogyan tudjuk a nagyobbik gyereket motiválni, hogy együtt játsszon a kistesóval?

• Érdemes kiemelni, hogy mi mennyire vagyunk büszkék rá amiatt, hogy ő milyen ügyesen vonja be a kisebbet a játékba, de ettől még továbbra is értékes lehet számára, hogyan tekint rá a kisebb testvér. Ezért elmondhatjuk neki, hogy látjuk a kicsin, hogy milyen örömet okoz neki, amikor Ő (a nagyobbik testvér) játszik vele.
• Ha már ismeri az órát, lehetőleg akkor se időt határozzunk meg, amikor arra kérjük, hogy játsszon a kisebb testvérével, mert akkor végig az órát lesi majd, hanem valamilyen eseményhez kössük a végét. Ha persze sikeresen motiváljuk a közös játékra és öröm neki is a játék, akkor nem lesi majd, hogy mikor ér véget.
• A közös játék kitalálása vagy kiválasztása kulcs elem abban, hogy a kisebb gyerek is jól érezze magát és a nagyobb is. Nagyobb korkülönbség esetén legtöbbször a nagyobbhoz érdemes igazítani vagy lehetőleg ő válassza ki, mert azon belül szinte mindig található egyszerű szerep vagy feladat a kicsi számára, de ha a nagyobbnak eleve unalmas valami, akkor rövid lesz az együttműködés.
• Amikor a kicsi számára alkalmas játékból indulunk ki, akkor azt kell kitalálni, hogy a nagy hogyan variálhatja meg a játék egy részét új megoldások, új szerepek, új ötletek felhasználásával, hogy az ne legyen számára unalmas.
• Nem használhatjuk minden nap, de szükséghelyzetben, amikor a szülőnek nagyon fontos lenne, hogy a nagyobb el legyen a kisebbel, akkor mondhatja neki, “Játssz most a tesóddal úgy, mint ahogyan azt szereted, ahogyan én (anya, apa) játszom veled!”

A szülő háttérszerepe a közös játékban

- Szerinted a szülő mikor tesz jót, ha beleszól a közös játékba, nógatja a nagyobbikat, hogy vegye be a játékába, vagy inkább csendesen szemléli az eseményeket?

• A legjobb, ha megy magától is. Kérhetjük mi is, de ez egy idő múlva terhessé válhat a nagyobb számára. Az enyhe beavatkozás, a kérdésekkel rávezetés ebben is segíthet. Például: “Milyen szerepet vagy feladatot kaphatna ebben a játékban a tesód?” Bedobsz egy ilyen kérdést és a nagynak elindul a fantáziája. Meglehet, hogy magától hívja a kicsit játszani.
• Sok kisebb gyerek képes játszani a nagyobb mellett is, miközben úgy érzi, hogy együtt játszanak. Csak egy nagyon enyhén elválasztott tér kell hozzá, hogy a nagyobbnak ne sérüljenek az érdekei.
• Néha - a sok játék ellenére - nem képesek kitalálni, hogy mit játszhatnának együtt. Ilyenkor bedobhat a szülő egy-két ötletet, de nem szabad sorolni, mert akkor a gyerekek leszoknak arról, hogy ők vállaljanak felelősséget saját szórakoztatásukért.

Veszekedésbe torkolló játékok

- Sokszor veszekedésbe torkollnak még azok a játékok is, amik korosztályilag mindkettőjüknek megfelelnének. Például a kicsi rendszeresen veszít a társasban, szülők próbálnak segíteni neki, amit a nagy igazságtalannak érezhet. Mi a megoldás erre?

• Nagyobb korkülönbségnél a szerencse alapú játékok képesek leginkább kiiktatni a korbeli, ügyességbeli aránytalanságot.
• A nagyobbnak is jobb, ha izgalmas a játék, különben megunja. Ezért megbeszélhető vele, hogy mennyi előnnyel induljon a kisebb a játékban.
• Egy megoldás pedig éppen onnan érkezik, ahonnan jobb minél tovább távol tartani a gyerekeket, a számítógépes játékok világából. Ott általában fokozatok vagy szintek vannak. A nagyobbik gyerekkel megbeszélhető, hogy amikor ő a legügyesebben játszik, az a legerősebb fokozat, mondjuk 10-es, és megkérhetjük, hogy játsszon egyet 4-es erősségen, amiben benne van annak a lehetősége, hogy a kicsi győzzön. Ebben az esetben nem érzi majd vereségnek, hiszen valójában ő mondott le a győzelemről a “szint” megválasztásával. Azt gondolhatja valaki, hogy ez nagyon magas tudatosság. Valóban tudatosságot emel ez a módszer, de egy 5-6 éves simán megoldja, ha előtte apa vagy anya is játszott így vele. Ehhez közös játék elején néha megkérdezzük: “Milyen erősséggel játsszak?” Úgyis megkérdezi a gyerek, amikor először gyanút fog, hogy te nem teljes erőbedobással játszol, hanem kedvezel neki a játékban, hogy “rendesen játszol”?

Konfliktuskezelés szülői segítséggel, vagy anélkül

- Ha a kicsi rászokik arra, hogy a szülő segítségét kéri minden játékkal kapcsolatos konfliktus esetén, sírással, árulkodással, mit mondhatunk neki?

•  Ha mindig ugrunk a kicsi érdekében, mindig hozzánk rohan majd. A vele való beszélgetésben nem használhatjuk a felelősség szót, de mégiscsak a felelősségét érdemes építeni ehhez hasonló mondatokkal:

“És te mit tehetnél azért, hogy ezt a tesód megértse?”

“Mivel előzhetted volna meg, hogy ez történjen?”

“Értem, hogy mit csinált a tesód, de te mivel érted el (vagy mivel járultál hozzá), hogy ez történjen?”

“Hogyan tudnád elmagyarázni neki, hogy ez neked nem jó?”

• Ha valaki azt szeretné elérni, hogy a nagy gondoskodóbb, felelősségteljesebb legyen a testvérével, akkor érdemes az ilyesmit nem a kicsi előtt megbeszélni a naggyal, hanem külön.

Verekedés tesók között

- Ha a játék verekedésbe torkollik, mit kell tenni?

1. Gyors kezelés: Távolságot beilleszteni, szétválasztás.
2. Tisztázni velük, hogy mit jelent a testvér szó. Egy szótár alapján, de a gyerek számára érthető szavakkal mondjuk el neki, mert általában nem tudják még öt, tíz év múlva sem.
3. Rajzzal vagy kis tárgyakkal (demonstrációval) bemutatni neki, hogy a gyerek teste egyedül az ő tulajdona, és ahhoz más nem nyúlhat az engedélye nélkül. Ahogy a saját játék egy gyereké, a teste még inkább az övé és senki másé.
4. Megkérdezni, hogy melyikük hogyan szeretné helyrehozni azt, ami történt.
5. Várd el, hogy jóvá tegyék, de mindenki csak annyit, amennyiért valóban felelősséget tud vállalni, hogy az rajta múlott. Ha hibáztatja a másikat, akkor hallgasd meg, de ne irányítsd vissza oda, hogy mi az, ami rajta múlott. Nem akkor lesz ugyanis boldog felnőtt korában sem, ha elmondhatja, hogy milyen sok más ember miatt nehéz az élete, hanem akkor, ha nem kizárva a másokra támaszkodás lehetőségét, de saját erejéből képes jobbítani a helyzeten.

• A leggyakoribb hiba, hogy veszekedés vagy verekedés esetén megakadunk annál a problémánál, hogy ki kezdte.
• A végső megoldás az általános jó testvéri viszony kialakítása. Ehhez akár annyi is elég, ha egy darabig rendszeresen megkérdezzük: “Ma miben tudnál segíteni a tesódnak?” Este pedig megdicséred érte, ha megtette, és ugyanezt teszed a tesóval is. 

A közös játék megszerettetése

- Hogyan taníthajuk, hogyan segíthetünk nekik megszerettetni a közös játékot?

• A gyerekek is társas lények. Ha nem szoknak le róla, nincs szükség megszerettetni velük a közös játékot. Miért szokik le róla a nagyobb vagy az, akinek vezetői ambíciói vannak? Mert a kicsi eleinte “beletrollkodik” a nagy játékába, a szülő pedig erőlteti: “Ugyan hagyd már, hogy tologassa játékodat!”
• Tologassa, de ne azt, amivel éppen a nagyobb játszik. Jobb, ha inkább kérdezzük: “Melyik kisautódról tudnál lemondani, hogy azt a kicsi is tologathassa?”, vagy “Tudsz neki hozni egyet, hogy ne azt akarja tologatni, amivel te játszol?”
• Amúgy majdnem minden testvérek közötti helyzetre igaz, amit az előbb említettem, hogy az általános jó testvéri viszony esetén könnyebben megoldódik.
• Ahhoz, hogy szeressenek közösen játszani, arra kell ügyelni, hogy több örömet leljenek benne, mintha egyedül játszanának. Ez nem megy szabálytisztelet nélkül, mert a szabályok betartása biztosítja, hogy ne történjen igazságtalanság.
• A szabályok tisztelete azzal érhető el, ha akár csak mellékesen, de napi rendszerességgel mutatunk a gyereknek utcán, áruházban, közlekedési eszközön olyat, amikor egy ember jó példát mutat és olyat, amikor valaki rossz példát mutat. Ezek végülis szabálykövetések vagy szabályszegések, bár ez utóbbi szavakat nem kell ismernie egy 4 évesnek. Így beépül az értékrendjébe a szabályok követésének fontossága.

Negatív szerepbe kényszerített gyerek

- Ha a nagyobb rendszeresen negatív szerepbe kényszeríti a kicsit, mit tehetünk?

• Ennek az empátia fejlesztése a kulcsa, ami már ott, vagy hamarabb is elkeződik, amikor anya ezt mondja: “Ne lépj rá arra a csigára, mert fáj neki".
• Sokféle más módon tanítható a gyerek másfél éves kortól arra, hogy végül eljusson oda, hogy tudjon mások érdekeivel is gondolkodni. Amikor pedig eljön az ideje, akkor már megkérdezhetjük: “Szerinted miért lenne jó a tesódnak, ha ő játszaná megint a gonosz hőst?” (bár ez manapság már nem gond) vagy “Ha te lennél a tesód helyében, akkor minek örülnél, ha mi történne?” (Persze olyan szavakkal, amiket az adott korú gyerek megért.)

Az ikrek játékai

- Ikrek esetében még nehezebb a helyzet, hiszen ott még az a végső megoldás sincs, hogy te vagy a nagyobb, légy te az okosabb. Másfelől pedig az ikrek azért mindig megtalálják egymást, de ahogy én láttam, hajlamosabbak fájdalmat okozni piciként a tesójuknak. Van bevált praktika, ami megkönnyíti a szülők dolgát?

• Ennek kulcsa a különbség hangsúlyozása. Sajnos gyakran éppen ezzel szemben hat az egyforma öltöztetés, egyforma haj, egyforma használati tárgyak, játékok.
• Az ikrek is két külön személyiség, még ha egypetéjű ikrek esetén genetikára hivatkozva páran próbálják is az ellenkezőjét hangsúlyozni. A korbeli közelség valóban egy verseny közepébe csöppentette a két gyereket, mert közöttük nincs időbeli különbség. Ha egészen kis koruktól kezdve a közöttük lévő különbségekre fókuszálunk, azok megjelenését erősítjük, akkor sokkal jobban jár a két gyerek, és a szülők is.

Egyforma játékot vegyek a tesónak, vagy különbözőt?

- Sok szülő abból az indíttatásból, hogy ne veszekedjenek a gyerekek, 2 egyforma játékot vesz. Mit gondolsz erről?

• Lehetnek olyan estetek, különösen divat-játékok esetén, hogy nincs mese, ugyanolyan játékot kell kapniuk, de még akkor is jó, ha legalább nem egyforma színűt vesznek. Teljesen hasonló játékok könnyebben válhatnak veszekedés-forrássá. A birtoklás, tehát az, hogy valami a gyereké vagy nem, nagyon hamar fontossá válik, mégha nem is fogalmi szinten gondolkodnak erről. Kezdetben a birtoklás csak egyfajta megszokás, hogy valami hozzá tartozik, körülötte van. Később azonban igen érzékennyé válhat a gyerek arra, hogy amiről úgy gondolja, hogy arról neki kellene rendelkeznie, aminek sorsáról ő dönthetne, az vitatott, hogy kihez tartozik.
• Két gyerek, két személyiség, szóval legfeljebb csak akkor vennék egyforma játékot, ha fennáll a veszélye annak, hogy az egyik csalódott lesz, hogy mást kapott, mint a másik. Sajnos ez a meglepetések esetén nem zárható ki. Érdemes minél többször bevonni őket abba, hogy mit szeretnének. Egyforma játékok esetén legalább egy utólagos jelölés “kötelező”, hogy a “tulajdonos” egyértelmű legyen.

Mindig a nagyobb tesónak kell okosabbnak lennie?

 - Kell-e, elvárható-e hogy mindig a nagyobb engedjen?

• Egyáltalán nem, mert akkor a kicsi ezt a szokást használhatja majd uralkodásra, amivel kikényszerítheti, hogy mindig úgy alakuljanak a dolgok, ahogyan szeretné. Ha a nagyot megdicsérjük olyan “bölcsességéért”, hogy tud engedni a kisebb javára, akkor magától is szívesen megteszi majd. Hozzájárul ehhez, ha a gyerek tudja, hogy ezzel a szüleinek és a testvérének is segít. Ehhez is jól jön az empátiára nevelés. A “nagyobb enged” szabályt bevezetni, egyiküknek sem jó hosszú távon.
• A nagyobb számára amellett, hogy néha gondoskodhat ő a kisebbről, érdemes biztosítani, hogy legyen olyan játékideje, amikor a kicsi nem szól bele abba, amivel ő foglalkozik. Két testvér nem egy autó jobb és bal kereke, amelyek mindig egy irányban haladnak. Mindkettőnek szüksége lehet olyan időre, amikor mindenki “békén hagyja”.

Hol kérdezhetsz te is Novák Ferenc gyereknevelési szakértőtől?

- Nagyon sok gyermekneveléssel kapcsolatos kérdés felmerül a szülőkben, ezeknek nagy részére már választ adtál a https://www.gyermekneveles.hu weboldalon. Ha egy szülő szeretne neked személyesen kérdést feltenni, hol teheti meg ezt?

• Hamarosan lesz egy külön weboldal, amin időpontot tudnak foglalni a szülők is konzultációra. Írásbeli kérdést is fel lehet tenni, ami továbbra is díjmentes lesz: kerdes@gyerekneveles.hu 
• Tiktok: https://www.tiktok.com/@gyerekneveles
• Facebook: https://www.facebook.com/gyerekneveles