Igazán ritkán vagyunk hétvégéken itthon, de most nagyon rossz volt az idő, úgyhogy ki kellett valamit találni, amivel elejét vehetjük a folyamatos veszekedésnek a tesók között. Előfordul, ha be vagyunk a 4 fal közé zárva, hogy a fiúk teszik a dolgukat, és egymásnak mennek. Az egyik picit megböki a másikat, csak úgy, hogy ne legyen csend. Erre a másik csúnyán nézni kezd. A kicsi elsírja magát, mert hogy “Nézett a szemével”! Mivel nem akarjuk adni alá a lovat, próbálunk félrenézni, és mivel a kicsi nem kapott segítséget, édesdeden sípcsonttövön rúgja a bátyját. Aki erre szemmel alig láthatóan hátbaveri, csak amolyan barátilag. A szurkolótáborban a a feszültség kezd a tetőfokára hágni, a kicsi büntetőt követel a nagynak. A bíró gondolkozik, sárgalap vagy mi legyen?
Na, szóval ezt akartam elkerülni, és eszembe jutott, hogy sebaj, kézműveskedjünk itthon! Na mármost ez azért nehéz ügy, mert a kisebbik fiam csak 4 éves, a nagyobbik 7, és míg a nagyot rá lehetne venni ilyesmire, sőt élvezi a közös alkotásokat, a kicsi semmilyen irányított foglalkozásban nem hajlandó részt venni. Ugyanaz az alom, mégis teljesen más habitus.
Gondolkoztam, mit szeret a kicsi.. Gyűjtögetni. Bármit, mindenféle apró kincset, mütyűrt, és azokat dobozba teszi. Aztán hátizsákba. Most például 1 hete hátizsákkal jár kel, fekszik itthon is. Aztán kifundáltam a jó megoldást. Amint felkeltek, tájékoztattam őket:
- Fiúk, ma projekt van! Fogjatok egy-egy dobozt, és kezdjetek el keresgélni a házban mindent, amire már nincs szükség. Apró mütyüröket. Rugók, gyöngyök, mindenféle jöhet.
Steampunk gyerekekkel – alkotás újrahasznosított dolgokból, kreatívan
Rég láttam rajtuk ilyen lelkesedést, össze is szedtek egy jó adag kacatot. Én pedig hoztam egy csomó megunt, tönkrement bizsut, amit nem volt szívem kidobni. Apa pedig hozott úgy 12 db vinyót, amit meg neki nem volt szíve… Vannak dolgok, amiktől nehéz elválni, például a cipők. Pedig évek óta ott van, és már valószínűleg soha többé nem veszem fel, de mégis…
Szóval, ollók az asztalon, csavarhúzók, és a fiúk, csillogó szemmel, hogy ezzel mit is akarok. Még a nagymama is kíváncsi lett, és előjött a konyhából. Apa is jött. (Na őt se láttam még a kreatív asztalnál.) Elővettem a telefonom, és megmutattam a fiaimnak, hogy mit találtam ki. Készítsenek egy olyan járművet, amilyet csak akarnak. Lehet léghajó, teherautó, vonat, bármi. Rá fogjuk tenni egy vászonra, és elkészítjük a legmenőbb járgányt, ami csak van a világon!
Nagyon tetszett nekik az ötlet, ritka alkalom, hogy nem konkrét útmutó mentén készítünk valamit, hanem rájuk van bízva minden. Pedig szükség van erre is, hogy szárnyaljon a kreatív fantázia, hiszen ettől tudnak igazán kibontakozni, és nagy alkotókká válni. Bár a képességeiket tekintve a kicsi valószínűleg inkább diktátor lesz, vagy elnyomó tábornok.
Az alapanyagok, és előkészületek: avagy mi minden kell egy kreatív, újrahasznosított alkotáshoz?
Első lépésként szét kellett csavarozni, berhelni a menő cuccokat, amiket apa hozott. Eddig ez teljesen tabu volt, egy számítógéphez, és alkatrészhez sem volt szabad hozzányúlni, így ez megint csak nagyon izgalmasnak ígérkezett. A pici kapott egy csavarhúzót a kezébe, hogy lehet szétszedni.
Mondanám, hogy kiválóan fejleszti a motorikus készségeket a csavarozgatás, nem utolsó sorban elképesztően fontos a fiúknak, hogy szerelgessenek, hiszen elég ciki lesz majd, ha mikor megházasodik, az asszony fogja a villanykörtét cserélgetni, és a bojlert szerelni. A szakmunkásokat úgyse lehet megfizetni, a kiszállási díjuk a havi keresetünk, szóval ha most nem tanítom meg nekik, hogyan szoktam becsavarni a villanykörtét, és mit kell nézni a bojleren, akkor mindmeghalunk! Persze ez csak vicc.
Visszakanyarodva, a nagy ekközben az ollóval a szintén tabu gyöngysorokat kezdte szétvágni, és a kifogyott tollakból a rugókat kiszerelni. Apa pedig felavathatta a flexet. Ahogy mondja, most már a szomszédok is tudják, hogy ő igazi férfi, vasárnap flexel! - Nem tudom mit gondolhatott, lehet, hogy apa szerint a szomszédok eddig azt hitték, hogy ő a gyerekek anyja? :-)
Amikor minden szét volt már szedve, és elég nagy volt a kupi, a nagy kupacból mindenki magához vehette azokat az alkatrészeket, amiről úgy gondolta, hogy szüksége lesz rá. Ezekután átgondoltuk, hogy mit is szeretnénk csinálni. A 4 éves nekilátott, gyorsan lefesteni a vásznát. Ezt még szereti, félig összemaszatolni a vásznainkat.:) A nagy már egészen máshol járt, neki vászon se kellett, igazi autót akart volna, és hogy szereljük össze, amit szétszedtünk, és apa szétflexelt… Kicsit sokat nézte a Hős6-ost.
Steampunk alkotások – a kreatív újrahasznosítás eredménye
Végül a kicsi, nagyjából a gyűjtögetéssel, és a festéssel, szereléssel ki is élte napi kreativitását. Mi pedig csináltunk két képet. Az én nagy, és okos első osztályosom természetesen cicamobilt készített, mivel imádja a macskákat, én pedig egy léghajót, de mindketten segítettük egymás munkáját, ötletekkel.
Az alábbi képre kattintva galéria nyílik, amelyben megnézheted alkotásainkat!
A léghajóhoz kellett egy pohárkupak, néhány lánc, és medál, egy számítógép ventillátor, egy darab anyag, táska csattja, egy 3D-s mozis szemüveg letört szárai. Ezeket akrill festékkel átkentem, hogy kicsit olyan hatása legyen, mint azokban a sci-fi filmekben az őrült felfedezők cuccainak.
A cicataligához kellett egy “nyák”? Nem tudom jól mondom-e, de előtte apával csomót forrasztópákáztak, hogy leolvasszák róla, ami nem kell. Kapott egy darab smirglipapírt, amit befestettünk, a ventillátor fémvédőjét, egy karkötőt, és egy kiürült desszertes doboz műanyag részeiből kivágta a cica füleit, és kerekeit. Cuki lett.
Nyilván amit csináltunk, se nem művészi, se nem megkapó más szemében, de nekünk egy jó élmény volt a készítés! Mentségünkre szóljon, hogy a Steampunk stílus, és életérzés nem a mindennapjaink része, és ez volt az első ilyen jellegű alkotásunk, így minden profi művésztől, aki megnézi majd a képeket, elnézést kérünk, ha valamelyik stílus szabályt nem tartottuk volna be.:)
Mindenesere veszekedés nélkül, nyugalomban elvoltunk, csináltunk valami jót, ami hasznos, és nem utolsó sorban, kivételesen nem növeltük az ökológiai lábnyomunkat, hanem újrahasznosítottunk, és közben beszélgettünk a gyerekekkel a földünkről, ahol élünk, és a környezetszennyezésről. Miért érdemes védeni, és hogyan tudjuk védeni. Nem azt mondom, hogy az elkészült képeknek funkcionalitásában haszna van, de emlék lett belőle. Közös emlék. Az a nap, mikor nyugalom volt, és közösen alkottunk. Mind. Az egész család, együtt. Mert ilyen egy jó vasárnap. Éljen a Steampunk!
