Vízhez szoktatás és úszás gyermekeknek: Mutatjuk a legfontosabb tudnivalókat!

Mint szülők bizonyára mindannyian tapasztaltuk már, mikor kimegyünk a strandra, gyermekeinkből kifogyhatatlan energiájú duracell nyuszik válnak. Szaladgálnak, ugrálnak, fröcskölnek és a hallásukkal is átmeneti problémák merülnek fel, legalábbis a szülői intelmek irányába. 

Egy részük a partközelében tevékenykedik, mert félelme a víztől nem engedi, hogy beljebb merészkedjen. Ha arcához esetleg vízcsepp ér, ijedten hátrál meg és játékát torz grimasz zárja. Más részük vakmerően veti bele magát a magasabb hullámokba is, mit sem törődve az úszás tudásának hiányával.

Mi szülők pedig buzgón szereljük fel őket biztonságuk érdekében - és részben saját magunk megnyugtatásáért,- úszógumival, úszómellénnyel karúszóval, úszószemüveggel. És miközben figyeljük a partközeli, vagy a vízben bentebb lubickoló - a védőfelszerelésétől mozgásában akadályozott - gyermekünk felhőtlen játékát, azon gondolkodunk, vajon mikor volna érdemes az úszás tudományával komolyabban foglalkozni?

Az ideális életkor az úszás oktatás megkezdéséhez

Az úszásoktatás megfelelő idegrendszeri fejlettséget, összehangolt mozgást és pontos légzésirányítást kíván. Ezért az ezzel foglalkozó szakemberek véleménye szerint a legmegfelelőbb kor többségében 5-8. életévre tehető.

De akkor mi van a babaúszással?

Az ennél korábbi oktatás nem feltétlen konkrét úszásoktatásról szól. Inkább a vízben való játékos foglalkozást, a víz megszerettetését, a víz közegéhez való szoktatást foglalja magába. Ennek megkezdése pedig legkorábban 3 hónapos kortól a baba úszás keretében már megtehető.

Azonban fontos megemlíteni, hogy a babaúszás hatásáról eltérőek a vélemények. 

A babaúszás előnyei

A babaúszás szakértői szerint feledhetetlen élményt nyújt, mint a babának, mint a mamának, erősíti a kettőjük között lévő anya- gyermekkapcsolatot azáltal, hogy mindkét fél részéről feltétlen odafigyelést kíván. A babának a biztonságos magzati korához hasonló élményben lesz része, mely megnyugtatja. A babúszás befolyásolja a mozgásfejlődést, megalapozza a vízbiztonságot. Ennek köszönhetően pedig a későbbi szabályos úszás elsajátítása könnyebben és gyorsabban megy végbe.

Forrás: Freepik

A babaúszás hátrányai

A gyógypedagógusok, fejlesztőpedagógusok többségének véleménye azonban az, hogy a babaúszás során fenntartott búvárreflexszel, és a mászó reflex korai kiváltásával akár kárt is lehet okozni, hiszen a rendszerint következő és normálisan lezajló érési folyamatok fázisaiba avatkoznak bele indokolatlanul, melyeknek különösen kiemelt fontos szerepük van az idegrendszeri fejlődésben. (A csecsemőkori vízi foglalkozásokat valamilyen fejlődési eltérés rehabilitációjaként, indokoltan szokták terápiás jelleggel alkalmazni. Pl: HRG gyógyúszás)  

A víznek azonban rendkívül jó hatása van az emberi szervezetre. Jótékony hatást gyakorol a szív és keringési szervrendszerekre, légzőszervekre. A vízben végzett mozgások erősítik az izmokat és növeli azok rugalmasságát.  Tehermentesítik a gerincet és az ízületeket. Teljesen más élményt nyújtanak, mint a szárazföldi mozgások. Megkövetelik a jól és pontosan összehangolt koordinációt, és az ehhez szükséges figyelmet és koncentrációt. 

Ha az úszásoktatás szakemberinek kormeghatározását vesszük figyelembe 5 éves kor előtt a vízhez szoktatás érdekében mi szülők is sokat tudunk tenni. 

Mit tehetünk kisbabánk vízhez szoktatása érdekében?

Ha a gyermek bátortalan a vízben…

A bátortalanabb gyermeket bátorítsuk mozgásában. Pancsolással erősítsük kapcsolatát a vízzel. Apró lépésekkel haladva szeretessük meg vele a víz közelségét. Labdázzunk, locsolgassunk, öntözgessünk vizet egymásra. Ne erőltessünk semmit, tartsuk szem előtt gyermekeink igényét. Ha rögtön a vízbe ráncigáljuk, előfordulhat, hogy erősítjük félelmét még akkor is, ha apa fogja a kezét. 

Ha a gyermek “kacsának” született – és már most imádja a vizet…

A bátrabb, vakmerő gyermeket próbáljuk meg minél szabadabbra engedni lelkesedésében, de mindig legyünk résen. Kísérjük játékát, hogy szükséges helyzetben elérhetőek legyünk, és próbáljuk meg leplezni aggodalmunkat egy- egy kisebb víznyelés esetén. A vízben való tapasztalásos tanulás előbb vagy utóbb úgyis célba ér. 

Törekedjünk arra, hogy a közösen eltöltött vízi programot gyermekünk kellemes élményként élje meg, és igényelje annak megismétlését. Végül próbáljuk meg elfogadni aggodalmunk állandó jelenlétét, mely a már jól úszó gyermekeinkkel kapcsolatban is csak alig - alig fog csillapodni.