Ezeket a krízis helyzeteket leginkább a szituációs, és szerepjátékok segítenek oldani. A gyermek sokszor nem beszél. Nem mondja el mi bántja. Viszont a játékában megjelennek a gondjai. Ha halkan le tudunk ülni a szoba sarkában, és ő elmerül a játékban, sok mindent megtudhatunk róla, amit amúgy nem mond el. Nehezíti a helyzetet, ha a gyerek amúgyis némán magában játszik, és nem beszél játék közben.
Az ilyen gyerekekről is sokat meg lehet tudni, csak nekik nem a szavaikat, inkább a testbeszédüket kell figyelni. Ha nyeglén ül, lehorgasztja a fejét, ráncolja a szemöldökét. Nyilván sejtjük, hogy baj van, de ha nem beszél róla, akkor nem akarja elmondani, ezért talán feleslegesek is a “de mond már el mi a baj” jellegű nógatások.
Ilyenkor jól jön lányoknál egy játékbaba, fiúknál egy plüss, vagy egyéb figura. Aki “odamegy”, nem tolakszik, csak leül, és megkérdezi, hogy játszhat-e ő is. Majd a játékba csempészve, mesélni kezd. Mesél arról, hogy mitől fél, és a mi gyermekünk megpróbálja vagy megnyugtatni, vagy elmondja, hogy esetleg ő is ugyanettől fél. A játékbaba, figura itt belebújhat egy barát, egy gyerek, vagy egy szülő szerepébe is.
Érdekes dolog, ahogyan a New York Vintage Books 1981 gyűjteményében a The Kids Book of Divorce-ban is rámutattak a gyerekeknek nagy szükségük van rá, hogy válás esetén világosan a tudtukra hozzák, bár szülők már nem szeretik egymást, de továbbra is szeretik a gyerekeiket. A válás nem jelenti azt, hogy tőlük is el akarnának szakadni.
Tisztázni kell hát a gyermek fejében is, hogy:
– Hol és hogyan fognak élni a különvált család tagjai a válás után?
– Milyen gyakran találkozhatnak a különélő szülővel, rendszeres lesz-e a találkozás?
– Miért válnak el a szülők? A gyerekek érthető és őszinte választ várnak.
Egy jó barát segít a válás feldolgozásában!
Nem, itt most nem egy igazi barátra gondolunk – hiszen egy hasonló korú gyermek nem értheti a válás okozta stresszt, egy felnőttnek meg nem valószínű, hogy megnyílna a gyermek.
Egy plüssállat, egy játékbaba azonban nagyon is sokat tud segíteni. Ezt a figurát apa hozta. Azért hozta, hogyha nincs ott, akkor “neki el lehet suttogni a bánatunkat. Lehet tőle kívánni. Lehet neki panaszkodni. Ha adsz neki egy ölelést, apa megkapja. És azért is különleges, mert éjszaka ha félsz, meg fog védeni.”
A barát meghallgatja őt, el lehet neki mondani, hogy “nem csak anyát szeretem, hanem apát is. De ez titok, nem akarom anyát megbántani” A barát elkísér. A játékbaba eljön a nagyihoz, és ott van, amikor új babysitter megérkezik. Nekünk porfogó, nekik társ, akik adott esetben valamelyest képesek helyettesíteni a másik szülő jelenlétét. Vagy legalább egy kicsit megkönnyíteni azt.
A rajzolás: az érzelmek kifejezésének néma módja – ami sokat segít a válás feldolgozásában
Nincs téma. A gyerek azt rajzol amit akar. Ha nem szeret rajzolni, kap egy új színes készletet. Mert az újdonságot minden gyerek szereti. Legalább 10 percig. És amikor rajzolni kezd, és odahozza, nagy (nagyon nagy!) érdeklődést mutatunk a rajz iránt, és kifejezzük tetszésünket. Nagyobbaknál már azért felismerhető mit akar kommunikálni, a kicsiknél még akármi lehet.
Ha a gyerek viselkedése nagyon megváltozik, például nem akar elválni a szülőktől, újra szeparációs szorongása lesz, fontos, hogy türelemmel forduljunk hozzá, biztosítsuk a szeretetünkről, és ha a helyzet súlyosnak tűnik, esetleg éjszakai vizelés, teljesítmény romlás egyebek is társulnak hozzá, szakemberhez forduljunk. Nem árt, ha visszük a rajzait is, egy szakembernek sok mindent elárulnak ezek.
A mesék hatalma: a válás feldolgozásában is segít!
Mesélni azért jó a gyerekeknek, mert ilyenkor ki tud alakulni egyfajta meghittség. Ő húzhatja a lefekvés idejét, odabújhat, amire napközben nincs idő. Ahogy Ranschburg Jenő mondta, “A gyereknevelés alku”. Az esték pedig a családok nagytöbbségénél olyanok, mint egy török bazár.
Mesélni azért is jó, mert az emberiség történetében korábban már valaki járt a mi cipőnkben, sőt, valószínűleg sokan. Következésképpen valószínűleg lesz olyan, van olyan aki papírra is vetette, hogyan segíthetünk. Például Gerlinde Ortner Gyógyító mesék, vagy a Titoktündét, a Mesepszihológia, Relaxációs könyvek, Hogyan éld túl szüleid válását? stb.
A mese azért is jó, mert egy másik világba repít, és kibillent a valóságból, abból a mókuskerékből, amiből magunktól képtelenek vagyunk leszállni.
A közösen kitalált mese pedig maga lehet a gyógyír. Én kezdem. Hol volt hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit Áginak hívtak. Most te jössz! Érdekes, és tanulságos játék segíteni akaró szülőknek, és segítségre vágyó gyerekeknek – amelyben meglátod, gyakran fog visszaköszönni a gyermek szájából a valós probléma.
Játék házak és otthonok: egy hely, ahol a gyerek eljátszhatja, amit érez – ezzel feldolgozva a válást
Ház Duplóból, Legóból, babaház, Barbiház, bármi, amibe beköltözhet egy család nagyszerű. Mert megfigyelhető, ki hol áll. Ki hova megy. Apa, anya mit csinál, és ő a gyerek mindeközben hogy van, hogy érez, és mit csinál.
Bár ezek segíthetnek a kommunikáció elindításában, a gyerekek megértésében, a feldolgozásban, de ne feledjük el, ez neki trauma, és gyász. A közös biztonságos élet gyásza. Az igazi gyógyír a türelem, a kedvesség, szeretet, és a figyelem. Apától, és anyától is. Jó esetben. Rosszabb esetben szakember.
Ne feledjük ha ki akarunk szúrni az ex-szel, az mindig kihat a gyerekre is, ezért csak okosan, ügyesen, gyűlölködés mentesen! Kitartás!
