A mi óvodai beszoktatásunk története...
2 gyerekes anyukaként a második gyerkőccel már nem volt ismeretlen az óvodába való beszoktatás, és maga az elengedés gondolata. (Nem úgy az elsőnél.:-) ) Azért is a másodikat mondom, mert tapasztalt anyukaként, egy nagyon érdekes dolgot vettem észre, méghozzá, hogy az általam a saját gyermekemhez igazított stratégia nagyon jól bevált. Minden gyermek más, és az anyukák ismerik a legjobban a gyermekeiket, emiatt lehet, hogy ez neked kedves olvasó nem fog beválni, de az is lehet, hogy igen.
Az én stratégiám a beszoktatáskor
Az első dolog, amit kitaláltam, mivel mindkét gyerkőc teljesen új környezetbe került, hogy megkérem az ovit, hogy 1 héttel később kezdhessünk, hogy ne egyszerre két gyereket kelljen vígasztalni, ha esetleg úgy alakulna. Az iskola fix, így hát az elsős fiammal kezdtünk. Utána 1 hétre rá jött a kicsi. Elhatároztam, hogy még véletlenül se fogom mind a két gyereket egyszerre vinni. Az iskolás fiam apával ment, hogy én a kicsire tudjak koncentrálni teljesen. Biztos voltam benne, ha bármi kizökkenti, és mi összeveszünk reggel, akkor már esélytelen, hogy jó érzéssel lépjen be az óvoda kapuján, emiatt felvettem a lehető legpozitívabb énemet. Olyan türelmet erőltettem magamra, amilyet csak bírtam. Hagytam, hogy cammogjon, a saját ritmusában szedje össze a cókmókját, nem sürgettem egy pillanatig sem. Befelé sem, pedig minden fűszálat egyesével szemügyre vett, megfogdosott minden egyes korlátot. Mondanom se kell, hogy nem mi lettünk az elsők reggel.:-) Ő viszont vidám volt, mert 100%-ig rá koncentráltam. Kikapcsoltam a telefonomat is. (Na jó lenémítottam, és eltettem, de az majdnem ugyanaz.:-)
Ahogy beértünk, megkezdődött a beszoktatási rituálé. Még mindig nagyon lassú volt, de nagyon jó kedvű, és bátortalanul, de beléptünk az oviba. Felhívtam rá a figyelmét, hogy mennyi mindent lehet itt csinálni, majd igyekeztem amennyire csak lehet háttérbe szorulni, és átadni a terepet az óvó néninek. Másnapra ő már meg is beszélte, hogy bent alszik. 1 nap után. Elég gyors, de ha ezt szeretné, ám legyen! A második nap már nem kellett bent lennem. Ezt első gyermekes szülőként nagyon nehezen emésztettem volna meg, hogy 1 nap alatt leválasztják rólam a gyermekemet. Azonban a hosszúra nyúlt elválás nem tesz jót a gyermeknek. Megszokja a jelenlétünket, és egy idő után még nehezebb lesz neki megszoknia, hogy itt bizony ő napközben nélkülünk lesz. Visszatérve tehát, másnap már reggelre mentünk jó kedvűen, és én teljesítettem minden kívánságát. Azt szerette volna, ha én adom rá a cipőjét, pedig fel tudja venni. Hát legyen. Sok ölelést és puszit kért, aztán még sokat. Fél óráig ölelkeztünk. De nem sürgettem. Elmondta mennyire szép vagyok, és mennyire szeret engem, és hogy hiányozni fogok neki. Én is elmondtam neki. Az elkövetkezendő fél év egyébként így telt, minden reggel simogatás, szeretgetés, és amit ő akart. Telefon eltéve a táska mélyén. Mi voltunk a legtovább szeretgető pár az egész óvodában valószínűleg, de én nem siettem. Aztán minden reggel felállt, és azt mondta, hogy jó, most már elég a szeretgetésből, menjünk be. Ott viszont csak 1 puszi, és már spuriztam is, semmi vissza integetés, meg vissza szaladgálás még egy pusziért.
De mi van, ha mégis sír a gyerek?
Az eredménye mindennek az lett, hogy 2 héttel az évkezdés után egyetlen egyszer bepróbálkozott egy sírással, könyörgéssel, kapaszkodással. Én azonban szépen átadtam az óvó néninek, és elmentem. Pedig meghasadt a szívem. De ha ott, akkor engedek neki, minden reggel így kellett volna elválnunk. Ez pedig senkinek sem lett volna jó. Az a sírós, egy nagyon nehéz nap volt. Egész nap fájt a szívem. Délután azonban a gyermekem jókedvű volt. Nem haragudott azért, mert ott hagytam.
Tudni érdemes, de erre az gondozók, pedagógusok mindig fel is hívják a szülők figyelmét, hogy ez a sírás nekünk szól. Ha tényleg baj lenne, vagy baj van, akkor délután sírástól bedagadt szemekkel, nem pedig homokozólapáttal a kezében üdvözölne.
Mint korábban írtam, minden gyerek más. A nagykönyv szerint, nem egészséges a hosszúra nyújtott reggeli búcsuzkodás. De nekünk jó érzés volt. Én nem sajnáltam rá az időt. Ő se sajnálta rám. A reggel a mienk volt. Nem volt ott a bátyó, nem kellett rivalizálni a figyelmemért. Reggel én még fitt vagyok, nem gyötörnek a nehéz nap utáni gondok, a sok teendő, a félig megírt e-mailek.
Néha apa bekísért minket, ahogy máskor is, ott, reggel is irigykedve nézte amit művelünk. Ezek a reggelek az első óvodai évünkben voltak azok a pillanatok, amikor igazán jó anyának éreztem, érezhettem magam. Néha még a szülők irigykedő, vagy elismerő pillantásait is elcsíptem. Mi úgy mondtuk, hogy feltöltjük egymást szeretettel, mert ha valakiből kifogy a szeretet, és rosszalkodni kezd, akkor öleléssel lehet újra tölteni.
Kedves olvasó, ne érts félre, se bolond, se tökéletes nem vagyok. Csak találtunk egy harmónikus pillanatot a mindennapokban, ami nem azt jelenti, hogy esténként nekem ne kéne a gyerkőcöt hajkurászni, hogy ugyan kezdjen a fürdéshez készülődni, mosson kezet a vacsorához, stb. Mesélhetnék erről is, de most épp a beszoktatás közelít, és úgy gondolom, az új ovisok, iskolások szüleinek szüksége lesz bátorításra!
Ha a te gyermeked sírni fog, akkor gondolj arra, hogy ez is az ő szeretetének a megnyilvánulása. Téged akar, veled lenne. Akkor te milyen anya vagy? Én azt hiszem, hogy jó! És mi lesz, ha a gyerek nem sír, és nem tombol, csak jól érzi magát? Akkor nem is szeret? De! Akkor is szeret. És bízik benned. Annyira bízik, hogy tudja, hogy érte fogsz menni. Ez az egyik legjobb dolog az anyaságban, hogy az ő szeretetükre bizton lehet számítani.
És a bizalom az egyik legfontosabb dolog, az óvodai beszoktatáskor is.
Apropó bizalom. A bizalom nagyon fontos a gyerekek életében. Az egyik amit én úgy gondolom, a sok butaság mellett amit elkövetek a gyereknevelésben, amit viszont jól csinálok, az a bizalom. A gyerek okos, tudja, ha nem mondasz igazat. A gyerek látja, és megjegyzi, ha becsapod. Ezért legyél őszinte. Soha nem szabad azt mondani, hogy 5 perc múlva jövök, ha csak délután jössz, mert az egyenes út a nehezített búcsúzáshoz. Ha nem bízol az óvó néniben, tanító néniben, azt is észre fogja venni, és ő se fog benne bízni. Olyan helyet keress a gyermekednek, ahol el tudod fogadni, ha valami negatívat mond, mert bízol a szakértelmében, és abban, hogy jót akar nektek. Ha haragszol rá, panaszkodsz rá, csúnyát mondasz rá, a gyerek veled együtt fogja utálni az egészet. Akkor inkább keress másik csoportot. Szerintem.
A bizalom elvesztéséhez hozzájárul, ha az óvodával fenyegetjük a gyereket, vagy az óvó nénire hárítjuk a mumus szerepét. “ Na majd a Panni nénitől jól kikapsz!” Ilyet sosem szabad mondani, és remélhetőleg visszafelé sem hangzik el ilyesmi, és a pedagógus sem tesz megjegyzést a szülőkre, még akkor sem, ha apa elfelejtett sapkát csomagolni reggel.
Melyek a leggyakoribb hibák?
Mindannyian követünk el hibákat a gyereknevelésben, és senki sem tökéletes. Viszont egy olyan élethelyzetben, mint a beszoktatás, rendkívül fontos hogy a szülő jó példát mutasson, jól viselje a történteket – és jól reagáljon az esetleges hisztire is. Éppen ezért, az alábbi hibákra szeretném felhívni a figyelmed, Kedves Szülő, hiszen ezeket könnyen elkerülheted!
A megszégyenítés: “Látod, hogy viselkedsz? Mindenki rajtad nevet?”
A pédálózás: “Bezzeg a Pistike egyedül öltözik, te meg még ezt sem tudod”
A sértődés: “Te nem is szeretsz engem. A többiek itt zokognak, te meg…”
A tökéletes stratégiát nem tudom elmondani Neked, hiszen minden gyermek más… Az viszont biztos, hogy a fenti mondatok nem célravezetőek!
Játékok és élethelyzetek, amik segítik a beszoktatást
A bújócska
Bújócskásat játszani azért jó, mert pont az elszakadást szimbolizálja. Játszóházba járni azért jó, mert a gyermek felkészül az idegenekkel való találkozásra, és szocializálódik. Megérti, hogy nem minden az övé, hogyan kell várni, osztozkodni, együtt játszani. A legjobb, ha barátokra is talál, vagy az új barátokkal együtt közösen mentek ilyen kötetlen vidám helyekre, mint például a Pindurpalota Játszóház.
Az építős játékok
Az építős játékok azért jók, mert például Duplóból, vagy Fa építő játékokból, kockákból megépíthetjük az ovit. A gyermek megismeri, hogy milyen helyiségek vannak az óvodában. Utána, amikor kis figurákat költöztetünk be, megismeri az óvodai életetet, a mindennapokat, és mesélhetünk neki a napi rendről, és a napi rutinról.
Ezekért a játékokért kattints ide: építőjátékok gyerekeknek
A szerepjátékok
Egy 3 évesnél idősebb gyermek már szerepjátszik. Nem hiszem, hogy érdemes megkérdezni, hogy na mi volt ma az oviban. Nálam az ilyen kérdésre az a válasz, hogy semmi. Vagy jó is meg rossz is volt. Ehelyett leülhetünk, és eljátszhatjuk, hogy Barbie ma dolgozni ment. A munkába találkozott egy bácsival, aki sokat beszélt… Ezalatt Barbie kisfia oviban volt. Az oviban pedig… és akkor a gyermeknek lehetősége lesz elmesélni a játékon keresztül a napját. Ne kérdezzünk, meséljünk, hogy ő is megnyilhasson. Nálunk legalábbis ez jobban beválik, mint a kérdezgetés.
Persze a nyár folyamán mindig pozitívan kell az elkövetkezendő időszakról beszélni, és nekünk valóban hinni is kell, hogy ennek meglesznek a pozitívumai. Mert a gyerekek okosak. És ismernek bennünket.
Szerepjátékos kiegészítőkért kattints ide: utánozós játékok gyerekeknek
A beszoktatás kommunikációja
Nagyon sokat érdemes beszélgetni a nyár folyamán az új élethelyzetről. Az óvodai jelek például egy nagyszerű beszédtéma. Általában már júliusban tudjuk, hogy mi lesz a jele a gyermeknek. Az ezzel való azonosulás, és ennek a szerepe nagyszerű beszédtéma. Sőt! Van egy ezen a néven létező társasjáték is, Mi lesz a jeled? Akár játszhatunk is vele a nyár folyamán. Az Óvodás vagyok társasjáték az egyik legtökéletesebben megalkotott ovisoknak való játék, melynek Pásztory Panka rajzai, és Vadadi Adrienn meséje adják a gerincét. A játék az óvodai élet mindennapjaiba vezeti be a gyerekeket. Nem csak egy féle feladat, hanem mozgásos, kérdés feleletes, és 2 dimenziós leképezős feladatok is vannak ebben a kooperatív játékban, ami bővíti a gyerekek ismeretanyagát, a logikájukat fejleszti, és sok egyéb jó tulajdonság mellett felnőttek számára is szórakoztató közös élményt nyújt.
A játék révén a beszélgetés egyszerűsödik. Ahogyan az óvodai életről szóló könyvek is sokat segítenek a helyes kép kialakításában az óvodáról a gyerekeknek. Vadadi Adrienn sorozata, melynek egyik meghatározó darabja a Leszel a barátom? vagy az Örökké óvodás maradok, nagyobbaknak a Palacsinta tábor, Leszel a padtársam hihetetlen nagy segítséget jelentenek az új szituációra való felkészítésben. Ahogyan szívből ajánlom még a Janikovszki Éva könyveket is.
Ha sokat olvasunk a gyermeknek növekszik a szókincse, könnyebb lesz megneveznie az érzéseit, nekünk pedig amennyire csak tudjuk, el kell fogadnunk őket.
Az ide kapcsolodó könyveket itt találod:
Janikovszky Éva: Már óvodás vagyok
Szepes Mária: Pöttyös Panni az óvodában;
Finy Petra: Az ovi-ügy;
Bartos Erika: Bogyó és Babóca az óvodába
Elvárások a gyerek felé
Az óvoda egy teljesen új környezet a gyermeknek, ahol már nem ő lesz az egyetlen, akire figyelnie kell az óvónőknek. Éppen ezért, a sikeres beszoktatás érdekében a pedagógusok elvárnak néhány dolgot az érkező gyermekkel kapcsolatban, amit érdemes megismerned.
Ezeket az elvárásokat itt találod: óvodai beszoktatáshoz kapcsolódó elvárások.
